2010. október 27.

CLASS Dominator-106

Hogy én milyen szerencsés ember vagyok...
És mi mindent ad még nekem a mi ovink... Múlt pénteken nem a főutcára kanyarodva indultunk hazafelé, hanem a szántóföld mellett céloztuk meg a nagy fát. Elméletben. Aztán gurulunk a rögös földúton, és látom hogy valami porzik a kukoricásban. Elkezdett lüktetni erősen odabent valami. Gyerekek, akinek van kedve, kiszáll velem az autóból, a nagy fánál most mást csinálunk, mint szoktunk.
Ellentétben más esetekkel: semmi tiltakozás hátulról.

Lányok, asszonyok: Lázban égtek ti is?

Száll a törek



A vége. Tele.

És Borzas Petire gondolok...
/Zdenek Miler-Eduard Petiska: A világ leggazdagabb verebe/

A szecska avagy nyesedék röptéje



A váratlan lehetőséggel élve, és az asszisztenseim teljes bizalmát no meg együttműködését megélve is azt érzem, nem merítettem még ki teljesen a témát...

2 megjegyzés: