2011. május 31.

A madarak és fák napja

A Jeles napok egyike: május harmadik vasárnapja.
És mellette a hétfő, nekünk...

Azt hiszem mindkét témáról bőségesen elárultam már, hogy szívem mélyében ott rejtőznek:
a Madarak és a Fák.

Mégis, ami miatt most ez még szebb, egy élményhez fűződik.
Háromnapos (belső és világok közötti) utazáson  vettem részt.
A házunkban, a hétköznapokban.
Volt útitársam is, ki kicsiny és értékes ember, és volt mesebeli segítőm is, ki szakavatott ilyen utazásokban.
Mindkettőjüknek nagyon köszönöm ezen életre szóló élményt.

...és örülök, hogy ha lassan is, de kezdek elérni egy olyan állapotba, melyben a hétköznapi és különleges csodák számára is - nyitott az út a megtapasztalásra.
Átölel a csend és nyugalom.
Átlényegül a fájdalom és öröm.


Útitársam mellém szegült még egy időre,
Segítőm pedig, jó segítő módjára folytatja útját, és segít.


2011. május 3.

Várandós (és kismama) s könyvek

Ahogy közeleg az időpont, egyre inkább mélyülök.
Befelé - benn - befelé.
Néha erőt kell vennem a külvilág dolgaihoz.
De nem bánnom, mert azzal is gyarapszom.

Szeretnék egy pár könyvet ajánlani azoknak, akiket érdekel.
Némi szubjektívvel egybekötve.
(A címek a linket tartalmazzák könyvbemutatóval, alatta pedig a szubjektív.)


Hidas-Raffai-Vollner: Lelki köldökzsinór

Első gyermekünk érkezése előtt találtam rá e könyvre.
Varázslatos dolog volt olvasni ilyesmiről és megélni is.
Nagy szívfájdalmam, hogy nem tudtam Őt itthon szülni.
Nem voltak alkalmasak az itthoni körülmények a lelki felkészülésre: házfelújítás, az utolsó hetekben nem is itthon laktunk - két hét után könyörögtem Apának, hogy mindegy hol tart a fürdőszoba (én kimegyek a kerti helyiségbe is) csak már menjünk haza.
Első gyermek érkezéséhez, itthoni felkészülésre nem a legideálisabb helyzet.
A kórházban pedig folytatódott a nem túl megfelelő körülmények sora:
amit előzőleg beígértek vajúdó, alternatív szobának, az osztályvezető főorvos kérésére nem volt épp azon időpontban használatba vehető, merthogy értekezletet tartanak pont ott... Marad a folyosón vajúdás, és a kórházi szobában, ahová kerülünk a babával. Bent már két babás mama beszélget élményeikről, közben néha együttérzően szólnak hozzám egy-két szót. A folyosón egy hatéves forma kisfiú jön, nem akartam előtte mutatni fizikai hogylétem, ráér még a megtapasztalására később is...
Lassú tágulás, burokrepesztés (valahogyan éreztem, hogy ez a gyermek ennél lassabban szeretne érkezni, de itt nincs beleszólása az embernek, ráadásul első gyermek, tapasztalatlan is voltam).
Kitolási szakasz is lassan ment, fáradtan ("-Majd pihen, ha megszült.") - láttam, hogy az orvos és a szülésznő összenéznek.
Abból nem esztek... Valahonnan jött az erő, és végre megszületett. Gyönyörű sima bőrrel, helyes babapofival, értelmes, figyelő arckifejezéssel.
Viszont a mai napig látom, hogy a születési és a közvetlen előtti élmények mennyire befolyásolják személyiségét (cél előtti megtorpanás, bizonytalanság, lassú tempó iránti igény, stb.) Persze azt is lehet mondani, hogy "á, első gyerek" vagy "ilyen a személyisége". Lehet. De látom az ellenpéldát is, hogyan lehetett volna másként. Ég és föld a különbség...
Hálás vagyok ezért ennek a könyvnek, hogy az előtte lévő hónapokban segített megerősíteni ezt a kapcsolatot, és ami a végén nem úgy sikerült, ahogy szerettem, szerettük volna - kárpótol némileg bennünket.
No meg a folytatás, a mai hétköznapok :)



Ez a könyv is az első gyermek előtt került kezembe, és ugyan nem volt tökéletes a szülés/ születés, de betekintést nyújtott és támogatást adott az élmény előtt és közben is (gondolati és fizikai úton).
Leboyer számomra egy páratlan szaktekintély. Mind emberileg, mind szakmailag.
A második gyermekünk szülésénél/ születésénél éreztem és tapasztaltam meg leginkább a könyvben leírtakat.

Leboyer: Vanitá
És jön a harmadik.
Nem tudom, hogyan bukkantam most rá. Jött és kész. Jó helyen, jó időben.
Nyilván, aki keres, talál.
(2008-as kiadású)
Olyan telitalálat ez most nekem, amiből rengeteg erőt merítek.
(Ha éjszaka fölkelek, és járnak a fejemben a gondolatok - előveszem és lecsöndesít.
Teljesen egy hullámhosszon mozgom vele.)

"A szellemi születés, az újjászületés
és a gyermek születése
ugyanaz az élmény.

Ha nem érti meg,
milyen tűz lobbantja fel benne,
milyen szél kerekedik,
milyen hullám zúdul rá,
a szerencsétlen, ki gyermekét hozza világra,
csak a legszörnyűbb borzalmakat élheti át.

Harcol, ellenszegül.
Érzi, hogy a harc hiábavaló,
s ettől kétségbeesése csak fokozódik.

Ismerje fel ehelyett,
hogy a hullám:
a vadul előtörő abszolút élet
látszólag esztelen ereje,
a tűz pedig a szeretet izzása, amely az egész Teremtést hordozza.
Ekkor megnyílik ő is, felajánlva, átadva magát,
és a szenvedés extázissá válik.

A könyv segítse megtalálni
a nehéz, rejtett utat
és felfedezni a varázslatos barlang
titkos bejáratát."
(És még Leboyer: Shantala, Szülés gyöngéden)


Továbbá, ezt még nem olvastam, de remélem hamarosan kölcsönkapom:
Ingeborg: A bába válaszol (Természetes kísérés a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szoptatás idején gyógynövényekkel, homeopátiás szerekkel és illóolajokkal)



Ezt a könyvet pedig szülés/születés utánra ajánlom melegen...
Okok és okozatok, tények és változatok.
Hasznos és elgondolkodtató olvasmány, még annak is, aki nem akar vele egyetérteni.


És az alvásról.
Kevésbé népszerű könyv, kevesebben is ismerik, strapásabb kicsit, hosszútávú megoldás, viszont - gyerekbarátabb, emberbarátabb.
(Ellentétben a "suttogókkal" és a "kis zsarnokokkal".)
Meglepő felfogás egy orvos, ráadásul férfi részéről. Kutatási eredményekkel együtt.
Hiánypótló könyv kishazánkban.

Alcímek a könyvnél:
Esti szertartások, Kötődést segítő nevelés, Lidércnyomások, Utazás, Éjszakai szoptatás, Többemberes babák, Éjszakai ébredés, Jó tanácsok egyedülálló szülőknek és dolgozó anyáknak, Alváskutatás

És felmerülő kérdések a könyvből:
Hogyan altassuk el a kisbabát, és mit tegyünk, hogy ne ébredjen föl?
Jó megoldás-e, ha hagyjuk sírni?
Mit tegyünk a kis totyogóval, ha felébred éjszakánként?
Milyen ételeket adjunk a kicsinek, hogy jól aludjon?
Mi a szerepe az apai gondoskodásnak éjszaka?
Hogyan fektessük le a gyerekeket veszekedés nélkül?
Mi a teendő az éjszaka bepisilő kisgyerekkel?

Még bővebben a könyvről: Könyvajánló
(Nem kell egyetérteni, csak ismerni és megérteni.)

2011. május 1.

Barátok