Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
2014. április 30.
2014. április 27.
2014. április 20.
2014. április 2.
Halkan dongó, zizegő, éneklő susogás
"Szép tavaszi reggel volt. A bokrok ágain madarak daloltak, terebélyesedtek a fák, nőtt a fű, és apró állatkák repkedtek, kúsztak-másztak, munkálkodtak mindenfelé. A levegő tele volt az újjáéledő természet halkan dongó, zizegő, éneklő susogásával."
Sven Nordqvist: Csetepaté a kiskertben
(nálunk pedig jelenleg szép tavasz, randa vírus)
Címkék:
Fa,
Fű,
gyermekirodalom,
kert,
virág
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)