Van két bejegyzésem idén (febr.13. és márc.13.), amit úgy csiszoltam tovább, mint folyó vagy tenger a kavicsokat.
Amíg gömbölyű nem lett.
És ahogy telik az idő, egyre kisebbek, így esszenciálisabbak lesznek.
- A februárihoz egy 20 évvel ezelőtt készült rajzot kerestem fejben egy hónapig, míg szinte bele nem csusszant a kezembe a műhelyben egy gondosan eltett dobozból.
Van néhány fénykép, rajz, képeslap, levél, tárgy, amik életem egy szakaszát szimbolizálják számomra.
Ezek fontosak, mert a bejárt útra emlékeztetnek.
Amik nélkül nem a mostani én lennék.
Mint egy kavics, amit a folyó vagy tenger csiszol tovább...
- A márciusi pedig olyan számomra, mint egy alkotmány egy ország számára.
Szükséges tovább csiszolni, hogy igazabb, örökérvényűbb és letisztultabb legyen.
Az is érezhető legyen belőle, hogy minden ember szabadnak születik.
A félelmet kerüljük, mert elveszítjük vele a szabadságunkat.
Ezek akár a saját félelmek, akár másoké, amit valamiért kötelességünknek érezzük átvenni, felvenni.
E két bejegyzés csiszolása által kaptam két apró gondolat-kavicsot:
A félelem pusztít, a fájdalom tanít.
Az előbbit kerülni, az utóbbit felfedezve tudatosítani, majd használatba venni tanításként, kilépve belőle.
A saját világot vetítjük ki a körülöttünk lévő világra.
Egy-egy kavics vagyunk, amik a tenger- vagy folyópartot alkotják.
A látvány magáért beszél mindig.
Rózsaszín part, Bahama-szigetek
Rózsaszín part, Bahama-szigetek
Barlang part, Algarve, Portugália
Üvegpart, Oroszország, Usszuri-öböl
Rejtett part, Marieta-sziget, Mexikó
Világító part, Maldív-szigetek
Óriások útja, Észak-Írország
Katedrálisok partja, Spanyolország
Források:
