2011. június 23.

Lilamező k.O. (ez nem levendula)







és illatos

Ismét előkerült a Kis Olympus-om, az egykezes praktikus mivolta miatt...

2011. június 20.

Valamiért búcsúzók


Más szálakon is futnak az események.
Hiába vége az évnek és egy életszakasznak, lesz közös pontjuk a visszatalálásra, találkozásra.
Köszönet Anettnek a friss óvó nénis képért, melyet örömteli elfoglaltságom miatt nem én készítettem most

2011. június 18.

Utószó, Inge szavaival (egyben könyvajánló)

Előfordul az emberrel, hogy egy könyv igazából akkor kerül a kezébe, amikor egy folyamaton túl van.
Mégis aktuális még, mert a téma érinti. Hiszen kezébe vette a könyvet.
Így jártam Ingeborg Stadelmann könyveivel is.

A könyv is, az asszony is hiteles, emberi, nem okít, hanem alternatívákat, tapasztalatokat oszt meg az olvasóval, mindezt több szemszögből, empátiával telve.


A fönti link megjelölésben látszik a két könyv, melyből az egyik várandósoknak, kismamáknak szól, a másik pedig egy életre szóló kézikönyv lehet annak, aki szereti az illatokat és hisz gyógyító erejükben.

Számomra aktuális, "júniusi" részt ragadnék ki belőle, hogy szemléltessem a könyv atmoszféráját, és melegen ajánljam a másik kiadvánnyal együtt.

A gyermekágy jelentősége:

"... Hogy ezt az átállási folyamatot érthetővé tegyem, előszeretettel hasonlítom össze a gyermekágyat egy férfi és egy nő közötti kapcsolat első időszakával. Az a különbség, hogy most egy gyermek is jelen van, aki betolakodóként megzavarhatja a kapcsolat egyensúlyát. Az első napok megfeleltethetőek a szerelem első napjainak, az eufóriának és az egymásra találás véget érni nem akaró boldogságának. Nincs különbség nappal és éjszaka között, olybá tűnik, mintha megállt volna az idő. Ezután lassan visszatérnek a hétköznapok, jelentkeznek a fáradtság és az észrevehető túlterheltség jelei is. A lángoló szerelem időszaka után az eljegyzés, a "vizsga" napjai következnek. Szükség lesz arra, hogy be tudják osztani maguknak a napokat, hogy eleget tegyenek a hétköznapok követelményeinek. Bekövetkeznek az első konfliktusok és nézeteltérések. Ezek egyelőre rövidek, mert még óvja őket a szerelmi boldogság hamvas takarója. A második, legkésőbb a harmadik hét kezdetével elérkezik a "házasság" ideje. Visszatér a hétköznapokba a rutin, és a családtagok lassan ismét tudomást vesznek a külvilág eseményeiről. A régi szokások és kívánságok újra helyet kérnek a napirendben, de mindent egyeztetni kell az új jövevénnyel kialakított új szokásrenddel is. Mindeddig ismeretlen konfliktusok keletkeznek a párkapcsolatban, és az apa részéről is nagy beleélési képességet kíván, hogy elfogadja a megváltozott helyzetet. Az újszülöttel töltött első hetek minden család számára mérföldkövet jelentenek. A gyermekek arra kényszerítik a szüleiket, hogy újragondolják, átrendezzék életük és kapcsolatuk irányelveit. Ha a baba iránt érzett forró szeretet és öröm hatja át ezeket a heteket, a krízishelyzetből hamarosan egy új alapokra helyezett harmónia alakulhat ki.
 A gyermekágy, akár maga a szülés, újra meg újra próbára teszi a szülők kitartását és türelmét, de egyúttal a kapcsolat egyik csúcspontja is. Tekintse a gyermekágyat a gyermekével megélt első kalandnak! Elvégre ez a gyorsan fejlődő kapcsolat, melybe most belekerültek, éppen eléggé kalandos. Előnyt jelent, hogy már a várandósságot is - remélhetően - párkapcsolatuk megerősítésére használták.
 Induljanak neki gyermekágynak kíváncsisággal, bizakodással és bizalommal; ha így tesznek, gyakran és szívesen fognak rá visszaemlékezni később is.
 Fontosnak tartom, hogy a gyermekágyat szép, de egyúttal reális színben tüntessem fel az anyák előtt. A női élet e fejezetének ismét a maga kiemelt helyére kellene kerülnie, hogy ne tekinthessék betegségnek, ám ne is hanyagolják el teljesen."

2011. június 17.

Vallomás

A zene.
A zene az, ami számít nekem itt.
A női vokál, a férfi kórus.
A kezdetektől lüktető basszus, dob a mélyben.


(és a többi: szoprán, alt, tenor és bariton szaxofon, piccolo trombita, alt kürt, kornett, harsona, zongora, pergő dob, tuba, eufónium)

2011. június 1.

Utazás a fák országába

Útra kelni ráért még a kisfiú, játékból nekifogott hát fákat szelidíteni.


 Beballagott szépen az erdőbe,vigyázva, nehogy túl nagy zajt csapjon.



Egy tisztás közepén pedig leült a földre, és várt.


Időnként halkan füttyentett, mert a fák szeretik a füttyszót. Sosem ijednek meg madaraktól vagy tücsköktől, tetszik nekik a fütyülés.


Fütyült hát a kisfiú, és engedett is a fák gyökerének a szorítása.


Ágaikat ernyőformán kissé széjjelebb nyitották, a gyökereikkel pedig nyújtózkodni kezdtek;


 némelyik lassan-lassan még elő is bukkant a föld alól, ami fura volt, mert a fagyökér mindig fehér marad, nem sötétíti a nap és a fény, mint az ágakat. Gyökereiket és ágaikat nyújtoztatták a fák, s ahogy nyújtóztatták, egyszer csak különös zaj hallatszott, valami ásításféle hang morajlott elő mindenünnen az erdőből.


Különösen nagyot ásítottak, hatalmasakat sóhajtva hozzá a tölgyek. A nyárfák kevésbé hangosan, pihegve ásítottak, akárcsak a fenyők.


A fák tövében libbent egyet, meghullámzott a haraszt, de nem ám a szél miatt. Aki nem tudja megszelidíteni a fákat, az azt hiszi, néma az erdő. De ha füttyentesz, és jól fütyülsz, ahogy a madarak, akkor meg fogod hallani a fák hangját. Először ezt az ásítozást, ezt a pihegést hallod.


Azután másféle zajok is megütik a füledet. Súlyos dobbanásokat hallasz, mintha szív dobogna valahol lent a föld alatt.


Azután meg pattogást, nyúló ágak, rezdülő lombok, egyenesedő faderekak recsegés-ropogását.


 Mindenekelőtt pedig füttyögést, merthogy válaszolnak neked a fák. Ilyen a beszédük. Ha nem figyelsz, azt hihetnéd, madárfüttyöt hallasz. Nagyon hasonló hang ez, meg kell adni. És mégsem a madarak fütyülnek, hanem a fák. A kisfiú kifigyelte, melyik fának milyen a füttye...











J.M.G.Le Clézio: Utazás a fák országába /részlet/