Kamaszkoromban ablak szerettem volna lenni

"Mélyen szerető szülők egyetlen generációja meg tudná változtatni a következő generáció hozzáállását, és ezzel együtt a világot."

Charles Raison

“Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.” 

Friedensreich Hundertwasser

Varázslat: David Friedman - Midnight Star

Az út

"Nem a család tart meg.
Nem a párunk, a munkánk, s nem a társadalom.
Az út az, ami megtart.
Az az út,
amit nap mint nap megteremtünk, gondolatainkkal, érzelmeinkkel,
félelmeinkkel, szeretetünkkel,
gyűlöletünkkel, inspirációinkkal...
Ez az út a mi valóságunk,
s válik családunk, párunk,
társadalmunk valóságává.."

Csom Mária

Paál László: Erdei út

2020. Karácsony

"Meg kell változtatni a gondolkodásunkat. Nem arra kell koncentrálnunk, mit vett el tőlünk 2020 vagy a járvány. Azt kell elraktároznunk, hogy mit tanultunk, mivel gazdagodtunk, miben gazdagította a kreativitásunkat.

Mindannyian érzékeltük ennek az évnek a hatását. Minden megváltozott. Tehát az sem baj, ha évtizedes hagyományokat rúgunk fel, és a karácsonyt is visszafoglaljuk. Legyen a karácsony valóban a szeretetünk, a hálánk, az összetartozásunk kifejeződésének ünnepe."

Forrás

Szégyen

Megbocsájtani csak saját elesettségünknek tudunk. Akkor sikerülni fog más irányában is.
A hirtelen ítéletet már meghoztuk. Innentől forduljunk magunk felé, van mivel foglalkoznunk odabent.
A végső ítélet nem a miénk lesz.

"Annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban."
Ottlik Géza - Iskola a határon

Szégyenben Élni nagyon nagy teher.
Közösségi élmény, a hétköznapi élet minden szintjére kiterjed.
Ez fűszerezve a nevetségesség megélésével, újabb nyomás.
ebből Emberként felállni hatalmas Lehetőség.
Alázat és Hit legyenek a segítői.

Fehér

"A fehér szín a tisztaságot, a békét, az egyszerűséget, a reményt szimbolizálja.
Az IGEN-t.

Átöleli a létezést, a teljesség fakad léptei nyomán.
Az átjáró.
A lélek mosolya az anyag felett."

Piczkó Katalin

Megindító gondolatok I.

„Mi mindnyájan, akik Oroszországban nőttünk fel, áldozatok és a hóhérok unokái vagyunk. Az önök családjában nem volt áldozat? Akkor voltak hóhérok. Nem voltak hóhérok? Akkor voltak áldozatok. Nem voltak sem hóhérok, sem áldozatok?
Akkor vannak titkok. Biztosak lehetnek benne!”
Ezt a szöveget Vlagyimir Jakovlev írta, első főszerkesztője a „Kommerszant” lapnak és alapítója kiadóvállalatának, fia az ismert szovjet újságírónak, Jegor Jakovlevnek.
„Nagyapám emlékére kaptam a nevemet. Ő -Vlagyimir Jakovlev - gyilkos volt, véreskezű hóhér, csekista. Nagyszámú áldozata között voltak a tulajdon szülei is.
Apját nagyapám spekuláció miatt lőtte agyon. Anyja - az én dédnagyanyám - tudomást szerezve erről,
felakasztotta magát.
Legboldogabb gyermekkori élményeim a Novokuznyeckaja utcai régi tágas lakásunkhoz fűződnek, melyre az én családom nagyon büszke volt. Ezt a lakást – mint később megtudtam -, nem megvásároltuk, nem építtettük, hanem rekviráltuk, vagyis erőszakkal elvettük egy gazdag, Moszkva-folyón túli kereskedő családtól. Emlékszem az öreg faragott tálalószekrényre, ahová be szoktam mászni lekvárért. Meg a hatalmas kényelmes díványra, amelyen mi a nagypapával esténként pléddel beburkolódzva mesét olvastunk. És még két jókora bőrfotelra, amelyeket családi hagyományként csak a legfontosabb beszélgetésekre használtunk.
Amint később megtudtam, nagymamám, akit nagyon szerettem, élete nagy részében sikeres hivatásos provokátorként dolgozott. Nemesi származását kihasználva kapcsolatokat épített ki, provokálta ismerőseit, hogy nyíltan beszéljenek neki. A beszélgetésekről jelentéseket írt. A díványt, amin mesét hallgattam, a fotelokat, a tálalót és az összes többi bútort a lakásban a nagypapa és nagymama nem vásárolták. Egyszerűen kiválasztották őket egy speciális raktárból, ahová agyonlőtt moszkvaiak ingóságait hordták össze lakásaikból. Ebből a raktárból a csekisták ingyen berendezhették otthonaikat.
A tudatlanság vékony hártyája alatt az én boldog gyermekkori emlékeim át vannak itatva rablások, gyilkosságok, erőszak és árulások illatával. Át vannak itatva vérrel.
Talán én lennék az egyetlen ilyen?
Mi mindnyájan, akik Oroszországban nőttünk fel, áldozatok és hóhérok unokái vagyunk. Mindnyájan, kivétel nélkül. Az önök családjában nem volt áldozat? Akkor voltak hóhérok. Nem voltak hóhérok? Akkor voltak áldozatok. Nem voltak sem hóhérok, sem áldozatok? Akkor vannak titkok. Biztosak lehetnek benne!
Értékelve az orosz múlt tragédiáinak mértékét, általában a halottak számára figyelünk. De ahhoz, hogy értékelhessük e tragédiák befolyásának mértékét az eljövendő nemzedékek pszichéjére, nem a halottakat kell számba venni, hanem a túlélőket. A halottak meghaltak. A túlélők a szüleinkké és szüleink szüleivé váltak. A túlélők, a megözvegyültek, az elárvultak, a kedveseiket elveszítők, a deportáltak, a kuláktalanítottak, az országból elüldözöttek, a saját megmenekülésük érdekében vagy eszmékért és a győzelemért gyilkossá váltak, az elárultak és az árulók, a tönkrementek, a lelküket eladók, a hóhérrá váltak, a megkínzottak és a kínzók, a megerőszakoltak, a nyomorékká vertek, a kiraboltak, a besúgásra kényszerítettek, a kilátástalan bánat - a bűntudat-, az elvesztett hit elől alkoholizmusba menekültek, a megalázottak, a halálos éhezést-, a fogságot-, a megszállást-, a munkatábort túléltek.
Halottak - néhány tízmillió. Túlélők – százmilliók. Százmilliónyi olyan, aki átadta külvilágból eredő rettegését, fájdalmát, folytonos fenyegetettség érzését gyermekeinek, akik - kiegészítve saját szenvedéseikkel – továbbadták a félelmet nekünk.
Pusztán statisztikailag ma Oroszországban nincs egyetlen család sem, amely így vagy úgy ne hordozná magában az országban egy évszázadon át folytatódó, mértékét tekintve példátlan gonoszság nehéz örökségét. Elgondolkodtak önök valaha is azon, hogy az önök KÖZVETLEN felmenői három egymást követő nemzedékének ezen élettapasztalata milyen mértékben hatott az önök személyes mai világlátására? Vagy feleségükére? Gerekeikére? Ha nem, akkor gondolkodjanak el.
Nekem évek kellettek ahhoz, hogy megértsem a családom történetét. De most már legalább jobban tudom, honnan eredt az én örökös megmagyarázhatatlan félelmem. Vagy túlzott zárkózottságom. Vagy teljes képtelenségem a bizalomra és bensőséges kapcsolatok kialakítására. Vagy itt van az állandó bűntudat, amely végigkövetett engem gyermekkorom óta, amennyire magamra emlékszem. Az iskolában beszéltek nekünk a német fasiszták vadállati kegyetlenségéről. Az egyetemen a kínai vörösgárdisták meg a kambodzsai vörös khmerek rémtetteiről. Csak arról elfelejtettek szólni nekünk, hogy ahol az emberiség történetének legszörnyűbb, példátlan mértékű és időtartamú ember irtása folyt, az nem Németország, nem Kína, nem Kambodzsa, hanem a mi, saját országunk. És akik átélték ezt a szörnyűséget, azok nem távoli kínaiak vagy koreaiak, hanem SZEMÉLYESEN AZ ÖNÖK CSALÁDJA három egymást követő nemzedéke.
Gyakran tűnik úgy nekünk, hogy a múlttal szembeni védekezés legjobb módszere, ha nem piszkáljuk, nem ássuk bele magunkat a családunk történetébe, nem ásunk le a szörnyűségekig, amelyek a felmenőinkkel történtek. Úgy gondolhatjuk, jobb nem tudni. Valójában rosszabb. Sokkal rosszabb. Az, amit nem tudunk, továbbra is hatással van ránk, a gyermekkori emlékeken, a szüleinkkel való kapcsolatainkon keresztül. Nem tudván róla, ezt a befolyást nem ismerjük fel, és ezért nincs erőnk ellenállni neki. Az örökölt traumák legszörnyűbb következménye, hogy nem vagyunk képesek felismerni őket. A következmény: nem vagyunk képesek felfogni, milyen mértékben torzítja a trauma a mai valóság-felfogásunkat.
Nincs jelentősége, hogy kinél hogyan jelenik meg ma ez a félelem, kit mit tart ma fenyegetésnek, Amerikát, a Kremlt, Ukrajnát, a homoszexuálisokat vagy a törököket, a „züllött” Európát, az ötödik hadoszlopot vagy egyszerűen csak a munkahelyi főnököt, esetleg a rendőrt a metró bejáratánál.
A lényeg, felismerjük-e, hogy a mi mai személyes félelmeink, a külső fenyegetések személyes érzékelése valójában csupán a múlt kísértetének tekinthető, amelynek létezését olyannyira félünk bevallani?
Ui.: ’19-ben az összeomlás és éhezés idején az én gyilkos nagyapám tüdő tuberkulózisban haldoklott. A haláltól Féliksz Edmundovics Dzerzsinszkij mentette meg, aki valahonnan – valószínűleg az egyik „speciális” raktárból - előcibált egy láda francia olajos szardíniát. Nagyapa ezt ette egy hónapig, s csak ennek köszönhető, hogy életben maradt. Azt jelentené ez, hogy az életemért hálával tartozom Dzerzsinszkijnek? És ha igen, hogyan éljek ezzel?” 

Forrás: Maria Snegovaya | CEPA - Center for European Policy Analysis

Megindító gondolatok II.

"Gondoljatok bele, egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, kereszteljék meg a fiát. 

És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. 

Figyeljük meg, az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! 

Zárt ajtóval! 

Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. 

Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!...

Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét…

Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. 

Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. 

Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. 

Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre a korszakra alkotják meg a lelkiségüket. 

Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. 

Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. 

Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. 

Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… 

Legyünk hát ilyenek!"

/Ferenc pápa/

Tovább

A Tiszta lappal után.

"Az igazán nagy sikerek majdnem mindig válság idején születnek.
Az igazán nagy lehetőségek sokaságát ugyanis mindig egy válság teremti."

Folytatás:

"Csak azért, mert valami ijesztően hangzik elsőre, nem feltétlenül az.

Csak használnunk kell az agyunkat, hogy erre rájöjjünk.

Egyetlen válság sem ijesztő, egyetlen probléma sem ijesztő, egyetlen dilemma sem ijesztő, ha használjuk az agyunkat, hogy rájöjjünk erre.

Ha használjuk az agyunkat.

Mert a világban ugyan van sok minden, ami egyszerű, de összességében a világ bizony igen komplex, összetett, és ezért a legtöbb dolgot csak úgy tudjuk megérteni, ha kellő időt és energiát szánunk arra, hogy a mélyére menjünk."

B.Cs.

Szánjuk rá az időt és energiát, adjuk hozzá a szívünket és meglátjuk a miért-eket.

Aztán a hogyan-okat.

Hess, páva, hess páva

 Nemcsak gyerekeknek.

Gryllus Vilmos - Hess, páva, hess páva

Hess páva, hess páva,

Királyné pávája!

Ha én páva volnék,

Jó reggel felkelnék.

Jó reggel felkelnék,

Folyóvízre mennék,

Folyóvizet innék,

Gyöngyharmatot szednék.

Szárnyam csattogtatnám,

Szép tollam hullatnám,

Szép leány felszedné,

Bokrétába kötné.

Az ő édesének,

Kalapjába tenné.

A pünkösdi rózsa,

Kihajlott az útra,

Gyere be viola,

Szakassz egyet róla!

Én már szakasztottam,

El is szalasztottam,

De még szakasztanék,

Ha jóra találnék.

Ha jóra, ha szépre,

Régi szeretőmre.

Hess páva, hess páva,

Királyné pávája!

Lúdjaim, lúdjaim

Tizenketten vagytok.

Mind a tizenketten

Hófehérek vagytok.

Elhajtottam ludam

Szentgyörgy közepébe,

Elküldtem uramat

Ludam elejibe.

Ludam gyere haza,

Uram vesszen oda,

Ő se vesszen szegény,

Mert jó pipás legény.

Jó lesz komondornak,

Kemence búvónak.

Hess páva, hess páva,

Királyné pávája!

Csend, béke, erő

Immáron másodjára:

A léleknek

A másik 0-24-ben:

Hang Massive - Once Again - 2011 (hang drum duo)

Utoljára egy nyáridéző:

Childish Gambino - Feels Like Summer

A tudás

A tudás érték.

A tudás hatalom.

Ezzel a tudással bánni Isteni eredetű.

A hatalom könnyű, ha Isten kezével kormányzol.

A kintsugi (arannyal javítás) művészete

 Egy érzelmi sérülés vagy kudarc összetörheti a szívet, egy ősi japán módszer azonban megtanít arra, hogy erőt is meríthetünk belőlük.

Japánban él egy ősi hagyomány, a kintsugi (arannyal javítás) amely során egy összetört tárgyat nem kidobnak, hanem szimbolikusan arannyal illesztik össze a darabkáit, így a törésvonalakat díszítőmotívumokká változtatják.

A kudarcok összetörnek – de mindig gazdagítanak minket

A kintsugi (arannyal javítás) művészete azt szimbolizálja, hogy minden, amin keresztülmegyünk – kudarcok, sérülések, törések – a fejlődésünket szolgálja, vagyis gazdagítanak bennünket.

A kudarcok nem azért történnek, hogy összetörjenek bennünket, mindig hozzáadnak valamit a személyiségünkhöz. Alakítanak, formálnak vagy új irányba terelnek bennünket.

Minden helyzetből össze tudjuk szedni magunkat, és tanulhatunk abból, ami történt velünk. Erősebb, bölcsebb, érettebb, vagy jobb emberré válhatunk a küzdelmeink által, amelyeken keresztülmentünk.

Fotók: Kin Bodu /etsy.com

Japánban művészi ággá fejlődött az arannyal javítás hagyománya

A kintsugi külön művészi ággá fejlődött Japánban. Mindenféle „kintsugi tárgyat” készítenek a törött szív medáltól kezdve a vázákon át a tálakig.

Ezek a tárgyak emlékeztetik az embereket erre a tudásra, és erőt adnak a nehéz időszakokban…

A repedések mutatják, hogy milyen mélységeken mentünk keresztül, az arany pedig azt jelképezi, hogy mindez a javunkra szolgált.

A megjavítás transzformációt igényel

Az élethez hozzátartoznak a „törések”, vagyis a sérülések, nehézségek, fájdalmas események, traumák. Ezek az élet természetes velejárói. Senkinek sincs „tökéletes” élete. Csakis rajtunk áll azonban, hogy miként kezeljük a nehézségeket, kudarcokat.

Öleld át a sérüléseidet, mondja a kintsugi. Leld meg a gazdagító erejét! Ha a kudarcainkra ilyen szemmel tudunk tekinteni, eltűnik az önsajnálat, a veszteség érzés. Ha azonban beleragadunk a veszteség érzésébe, és nem keressük meg a tanulságot, akkor nem tud az esemény a hasznunkra válni.

A pillanat, amikor megtaláljuk a kudarcainkban az értéket, azt, hogy hogy miként vált a hasznunkra, hogyan formálta a személyiségünket, ez maga a kintsugi folyamata. Ekkor sikerült a lelkünk összetört darabkáit arannyal összeilleszteni…

Forrás: https://impressmagazin.hu

"A válasz az álmokban rejlik. Nem szabad feladni, és bizony meg kell dolgozni értük."

Március 16-tól nem használtam messenger-t szeptember 1-ig.

Most is csak úgy, ahogy a szükség hozza.

1-2-3 naponta.

Nyomógombos telefonom van, tudatosan.

Hívásra, üzenetre, majdnem 20 éve.

Nem szeretném, ha ez a világ beszippantana vagy magyarázkodnom kellene miatta másoknak.

Ilyen a készülékem, tudatosan.

Pont.

Vannak mások is, akik váltottak vagy észbe kaptak.

Egymást erősítve nincsenek egyedül.

Tempo giusto

Erre az egyik példát figyelemmel kísérem.

Látásmódjával, emberségével egyetértek.

Lezárása a Karantén-nak.

Teljes cikk ismét a Turista magazinban: Utolsó bejelentkezés a Tisza-tavi meseszigetről

Gondolatok

Délután élmény:
A népdalok és haikuk természeti képekkel indulnak.
Azt bontják emberivé.
Szemerkélő esőben, csigákat kerülgetek az erdőben.
Fenn szúnyogokat terelek.
Lenn óvok, fenn védekezem.
Sünt temetek.

Hajnali képzet a célról:
Egyéni szinten: önmagunk meghaladása nap mint nap.
Emberi kapcsolatainkban, a világ jobbá tétele.

A kép forrása: Leningrád

Nyári reggel

Tempo giusto

Kettő között.
Se nem gyorsan, se nem lassan.
Pont a saját tempójában.
Mindent.

Egymásra figyelve, egymás ritmusát tiszteletben tartva.


"Figyelj hát oda azokra, akik körülvesznek, különösen azokra a kapcsolatokra, melyek a szavak nélküli bizalomban és természetes odaadásban gyökereznek. 

Ezekből a kapcsolatokból nagy belső erőt meríthetsz, mi több, ezek mutatják az utat előtted.

Dolgozz ilyen kapcsolatokban, találkozzatok rendszeresen, kontemplálva a benne rejlő magasabb rendű célt, és bízva abban az álomban, mely ebből a szeretetből kibontakozik."

Richard Rudd

Forrás: http://genkulcsok.hu/a-kozelgo-vihar/

Tanárok, akik szívvel-lélekkel

Cikk: Vezsenyi László makói testnevelő tanár

Gondolatok, melyek megtaláltak. Most.

Ötvös András - Richard Rohr

Gyermekeim

Végtelenül hálás vagyok a Gyermekeimnek, tanítóimnak.
Amit a bezártság ideje alatt tanultunk egymástól, egymásról, dolgoztunk, dolgozunk magunkon, észrevétlenül a másikon, az felbecsülhetetlen érték lett.
Sok sírásom, hogy hogyan tanítsam meg azt, ami bennem sincs meg.
Megteremteni magamban, próbálkozni, elbukni, próbálkozni, megélni a sikert. A közös sikert.
És ami bennem van és gördülékenyen átcsusszan. Ő nem hisz benne, de én tudom, hogy meg tudja csinálni, meg tudom hozzá adni a tudást, szeretetet, bizalmat, türelmet, kitartást és a hitet.
Végtelenül hálás vagyok a Teremtőnek.
amit viszont Ő ad meg nekem,
ugyanígy

Agapé

 A Vadmadárkórházba indulás előtt:

Irány Sukoró a http://vadmadarkorhaz.hu/