Mind

Hajnalban fekszem a párnámon hol nyitott, hol csukott szemmel.
Jönnek az emlékek, felismerések, ráébredések.
Életre, halálra, családra.
Hol az örömtől, hol a veszteségtől csorog a könnyem egyik szememből a másikba.
Egybefolyik mind.
Örömé, veszteségé,
mind.

Fotó: Victor Rotaru

Fájdalom

Fotó: Wendy Timmermans_Mexico

Életünk szakaszaiban élőn és holtan távoznak tőlünk, hozzánk közelállók.

Fizikai, lelki, szellemi hiányuk fáj.

Próbálok egyre föntebbről tekinteni a dologra és inkább magamon gyúrni, merthogy a tényeken nem lehet.

Valószínűleg szükségszerű a távozás, attól hogy én még nem értem.

Azt mondják, az idő sebeket gyógyít.

Szerintem az időtényező ehhez kevés.

Sőt, aki tétlenül várja az idő múlását, az inkább csak jobban elássa a fájdalmat.

Sem az otthagyottnak, sem a távozónak nem jó. Nem visz előrébb.

Onnantól, hogy megértem, miért történt, könnyebb elfogadni az elfogadhatatlant és a felfoghatatlant.

Azon pontnál tudom, hogy megértettem, ha egyszer csak megnyugszom és béke lesz bennem.

Akkor biztosan megértettem.

Még van tovább is, de legalább az irány már megvan.

A másik a tisztelet.

Tiszteletben tartom a döntését, akár élőn, akár holtan távozott.

Nem tartozik rám holtnál, hogy ott Fönn mit beszéltek meg Akivel ez feladat volt.

Ez ugyanolyan magánügy, mint a vallás, a világnézet és sok egyéb.

Élő esetében, amit tudok megbeszélek, ami nem megy, azt magamban igyekszem rendezni.

Lelkiismeret. Én tisztán lépek-e ki a kapcsolatból?

A másiknak szintén magának kell elszámolnia a lelkiismeretével.

Megtett-e mindenki minden tőle telhető legtöbbet?

Még ezek után is mozog és feltör a fájdalom a veszteség miatt, de minél több kört futok vele, annál könnyebb.

Ez idő.

Tettekkel és gondolatokkal tele.

Fotó: Lola Biuckians_Namíbia

7x7

Reggel a pékség felé megsimítom a levendulabokrot, ha megyek.

Szimpatikus emberek, gyerekek illatát beszippantom a menetszelünket felhasználva.

Nem szimpatikusaknál becsukom az orrom, zárom szám.

Ha nem rohanok az utcán, játszom az arcokkal, gondolatokkal. Ki hogyan beszél, eszik, játszik, nevel, szeret, mit olvas, néz és hallgat, hogyan él.

Ajándékként tekintek a váratlanul elém bukkanó madárra, mókusra, békára, gyíkra, őzre, nyestre, kutyára, macskára.

Rámosolygok az esőre, viharra, szélre, fára, virágra, fűszálra. Napra, Holdra, csillagos égre.

Ha van humoruk, nevetnek rajtam és a világon.

Jó velük.

Fotó: Fülöp Bálint

Fák, Törzsek, Emberek

Egyenesek, gerincesek, bölcsek.

Legyenek könnyűek.

Méltósággal.

"Az ősi törzsek nyugalma... Mert ők tudták, hogy szívvel-lélekkel megtettek mindent.
Szívvel-lélekkel éltek.
Amit megtettek, sikerült-sikerült, ami nem sikerült-nem sikerült.
De béke volt bennük."

"Meg lehet tenni."

Benedek Miklóssal

Az a négy szem.. és a négy kéz a végén... A szeretet maga.

Négy generáció láthatatlan jelenléte

 

Mind itt ültünk

Integritás

"Jelentése:

1) összevonhatóság, egyesíthetőség;
2) érintetlenség, sértetlenség, feddhetetlenség, tisztesség, becsület"

"Kollektív evolúciónk egy végső elágazáshoz ér. Az egyik ága a jövőbe vezet, a másik a múltba. Az a DNS, ami nem alkalmazkodik az új evolúciós impulzusokhoz, fokozatosan elhagyja világunkat. A régi DNS tehát megtisztul, kisöprik a globális génállományból."

" Ahogy bármit teszel, úgy teszel mindent."

"Figyelj hát oda azokra, akik körülvesznek, különösen azokra a kapcsolatokra, melyek a szavak nélküli bizalomban és természetes odaadásban gyökereznek. Ezekből a kapcsolatokból nagy belső erőt meríthetsz, mi több, ezek mutatják az utat előtted. Dolgozz ilyen kapcsolatokban, találkozzatok rendszeresen, kontemplálva a benne rejlő magasabb rendű célt, és bízva abban az álomban, mely ebből a szeretetből kibontakozik."

"Meg fogjuk látni egymás valódi színeit.
Néhányan a Kegyelem csókját érzik majd magukon, mások a megszégyenülés tüzével fognak találkozni.
A Kegyelem legfőképpen ott fog leszállni, ahol a közösség egységes és erős.
Az emberek mindenütt kompromisszumokat fognak kötni, de az integritás kérdésében soha nem szabad megalkudni."

"Minden szeretet és a szeretet minden."

http://genkulcsok.hu/a-kozelgo-vihar/

Évora óvárosa „élő múzeum”, ahol különféle építészeti stílusok keverednek

(UNESCO világörökség része)

a Türelem nemcsak az időről szól

Reggel 6.30:
Szembejön velem egy kivilágítatlan autó, épphogy dereng az ég.

Száján, orrán szabályosan a maszk, egyedül ül.

Mindenki maga dönt sorsa felől.

Este 7.30:

Előttem egy fekete színű autó, fény nélkül. Negyed ötkor napnyugta volt.

Vadul villogok mögötte, aztán föl-le kapcsolom a lámpáim.

Semmi.

Próbál jobbra lehúzódni, nem, nem előzni szeretnék, köszönöm.

Elfogytak eszközeim.

Rábízom közlekedőtársainkra.

Délutáni edzés végén érkezik egy 20 éve ismerős férfi, aki pár hónapja úgy döntött, hogy eddig köszönt, ezután levegőnek néz. 

Máskor pedig bunkón és szerinte viccesen, váratlanul elordítja magát társaságban egy fölüljáró alatt, míg két irányból átbiciklizünk alatta. Röhög, mert az egyik társa megijedt. 

Hozzáteszem, én is. Még az arcát sem láttam a félhomályban, hogy felkészülhettem volna.

Soha nem váltottam vele két szót a köszönésen kívül, csak áttételesen ismerjük egymást, de tudjuk ki kicsoda.

Normális?

Aztán jönnek a gyávák, gyengék, jellemtelenek, képmutatók és hazugok.

Majd a fejlődésre képtelenek.

Kérek szépen több türelmet.

Irányomban másnak 

és/vagy nekem.

Fotó: dr. Almási István

Lányok, virágok, világok

A csodás négy svéd nő után, három hazai.

Éteri.

Dalinda: Kunszt /Álom, álom; Keserves; Mikor szabadulok; Malom/

Virág, virág

Fehér galamb

Menyecske