2010. december 30.

Ferenczy Károly és a Madárdal

Ferenczy Károly (Bécs, 1862.febr.8. - Budapest, 1917.márc.18.) Szülei Freund Károly, földbirtokos és Grazenstein Ida, aki magasrangú katonatiszt lánya volt. Négy éves korában, tbc-ben elhunyt édesanyja, innentől édesapja nevelőkre bízta őket, Ferenc bátyjával együtt. Majd hamarosan gavosdiai (Krassó-Szörény vármegye) birtokukra költöztek. Az édesapa 1886-ban nemesi előnevét felhasználva családnevét Ferenczyre magyarosította. Károly, apai kérésre, jogi tanulmányokat folytatott, végül mezőgazdászként végzett. A családi birtokon kezdett el gazdálkodni. Sorsát félunokatestvére, a nála 14 évvel idősebb Fialka Olga 1884. évi családlátogatása döntötte el.

Fialka Olga a Prága melletti Theresienstadtban született 1848. április 19-én, mivel édesapja akkor ott volt az osztrák hadtest parancsnoka. Ebből adódóan anyanyelvének a cseh számított, de szülei – származásuknak megfelelően – osztrákként nevelték fel. Már tizenéves korában megmutatkozott képzőművészi tehetsége. Bécsben neves tanítómesterei voltak, majd híressé a Grimm-mesék illusztrálásával vált. Fialka Olga nem ment férjhez, mivel művészi küldetését fontosabbnak érezte a családalapításnál.

Az 1884-ben történt találkozása Ferenczy Károllyal azonban az ő sorsát is eldöntötte, nem beszélve Ferenczy Károlyéról, akinek életében előbb tanítóként, majd feleségként és múzsaként meghatározó szerepet játszott.

Három gyermekük született, mind művész lett: Valér, Béni és Noémi.
(Fialka Olga gyermekeik születése után fokozatosan felhagyott a művészi tevékenységgel.
Művészi képzettségének, rendkívüli műveltségének a Ferenczy család szellemi hátterének megteremtésében fontos szerep jutott(!)

Festészeti tanulmányait Rómában, Nápolyban, Münchenben folytatta feleségével, majd Párizsban.
Hazatérte után Szentendrén dolgozott, majd családjával együtt pár évre Münchenbe költözött a serkentő környezet kedvéért, s ezzel megkezdődött művészetének igazi kibontakozása.
1896-ban csatlakozott Münchenben a Nagybányára készülő festőcsoporthoz, és közösen megalapították a Nagybányai művésztelep-et.
Rendszeresen részt vett hazai és külföldi kiállításokon.
A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) alapító tagja volt.

Rendszeresen tulajdonképpen sohasem tanult, sem Itáliában, sem a bajor fővárosban. Nem volt számottevő mestere, kinek nevét említeni érdemes volna. Napjai csendben, feltűnő epizódok, érdekességek nélkül múltak, egyénisége műveinek szép, változatos sora mögött rejtőzött. A munka adta lényegét és értelmét ennek az életsornak.

 Ferenczy Károly a XX.századi magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője. Művészete rendkívül nagy hatással volt, a kortárs és az utána következő festőnemzedékre. Képeit a szentendrei Ferenczy Múzeumban csodálhatjuk meg eredetiben.

Életrajzi források és bővebb információkra lehetőség:
IPM  Dr. Czeizler Endre cikkével

és a Madárdal

Müncheni korszakában megjelentek a szimbolizmussal és szecesszióval érintkező panteista elemek.

"A Kertrészlet (1893) után, melyet pasztelles, bágyadt színek jellemeznek, nagyigényű műhöz fogott, a Madárdal címűhöz (1893). Öt évvel később Ferenczy Ferenchez intézett levelében e képet "vörös ruhás felnéző lányom"-nak nevezte. Halk poézissel teli, elragadó alkotás ez. Nem is hisszük, mily nehezen öltött testet; két rajz- és egy olajvázlata a bizonytalan keresgélést mutatja. Az egyik rajzon a lány a fa tövében, a fűben ül, széles tájháttér előtt, a másikon a puszta törzset ragadja meg, lomboknak nyoma sincs. Az olajváz1at is bizonytalanul keresgél. Annál véglegesebb, meg nem változtathatóbb a kész kép. A bastien-lepage-i széles teret adó képtípus eltűnt, illetve helyet adott a természet közelről nézett, redukált részletének, melyben az ember úrrá lesz környezetén. A lány alakja csaknem kitölti a képet, mellette csak a fatörzsnek és néhány lombnak jutott hely, ami jelentéktelen, az elmarad. Ezzel a szinte zenei ritmusú kompozícióval már az embernek a környező természettel való összefüggését feszegeti, tisztán és félreérthetetlenül a saját hangján beszél."

Forrás: Genthon István


"1893-ban Neuwittelsbachban, München kertvárosában telepednek le. A házhoz szép kert tartozik. Annak ellenére, hogy München belvárosában bérel műtermet, minden bizonnyal ez a kert az, amely felnyitja szemét, hogy ne csak Bastien-Lepage szürkéjét, de a természet színeit és fényeit, festői értelmezésként, a fénnyel átitatott színeket is meglássa. Sőt csak azokat lássa meg ezután és a napfénytől fellazult formák foltjait. Megfesti a Madárdal-t, elindítva főműveinek a sorát, amelyek ettől kezdve végigkísérik majd pályáját.

1893-ban Ferenczy az ember és a természet kapcsolatának festői ábrázolását jelöli meg céljaként. Ezt próbálja megragadni a Madárdal című festménnyel is. A festmény még kapcsolódik a szentendrei alkotásokhoz, az alak megformálása rokon azokkal. Ami viszont radikálisan más, az a színvilága. Az itt megjelenő zöldek és a harsány piros, ha föl is tűntek a korábbi képeken - például a muskátlik virágain és levelein -, oly kicsi részletekben voltak láthatók, hogy szinte nem is játszottak szerepet. Ferenczy még nem nagyon mert hozzájuk nyúlni. A Madárdal az első festmény, amelyen a színfoltokban úgy ragyognak fel a színes reflexek, hogy a természet atmoszféráját, kozmikus kisugárzását is érezhetjük."

Forrás: Majoros Valéria Vanília


"Münchenben az új környezet, a művészi légkör, a jelentékeny és törekvő kollegák társasága, a kiállításokon feltűnő újabb irányú festői iskolák nagy hatással voltak rá s átalakították művészetét. Mialatt itthon az 1892-iki téli tárlaton utolsó szentendrei festményei ("A válás" és "A tékozló fiú" c. olajképek és három arckép) vonulnak meg szerény szürkeségben a Műcsarnok magas falain, ő künn belemélyed a festészet kérdéseibe, s belátja, hogy amit eddig művelt, nem volt igazi művészet. Hátat fordít a színtelen novellisztikának, melynek a "Válás" oly jellemző terméke. Megérzi a festészetben azt, ami legősibb benne, a vonalak s a foltok díszítő erejét; s amit eddig elhanyagolt, kezdi alkalmazni a rajznak s a színnek a tartalomtól független, - amint hasonlattal mondani szokták - zenei elemeit. Az 1894-iki téli tárlaton két festményt állít ki; ezek közt a "Madárdal" c. - jelenleg a Szépművészeti Múzeum tulajdona - új művészetfölfogásának teljes kifejezője. Evvel kezdődik az ő tulajdonképpen való művészi pályája. E bájos festmény mintegy ouver-tureje későbbi egész működésének; benne megcsendülnek már az ő dekorativ tehetségének, finom színérzékének, széles foltszerkesztésének motívumai. Idegen hatások földolgozása mellett mutatkozik már benne egyénisége is: művészetének előkelő tartózkodása és fanyarkás zamatja. "

Forrás: Meller Simon


  "Stilárisan Ferenczy a plein air naturalizmushoz kapcsolódott, és ez magában foglalta témavilágát. A feszes formák a meg-megvillanó fények hatására fellazulnak, de az impresszionizmus könnyed esetlegességét nem kísértik. A kompozíció, ha nem is a régi értelemben, de egyensúlyteremtő szinten továbbra is szerepet játszik. A nagy reveláció, a természet felfedezése, illetve festői értelmezése az, amit ettől kezdve - ha később bizonyos módosulásokkal is - élete legfőbb feladatának tekint. Felszabadulva Bastien-Lepage hatása alól palettája megszínesedik, és a fénnyel átitatott színek hatására az új képek már megtelnek atmoszférával. Nem sokkal kiérkezése után megfesti egyik első új stílusú képét, a Madárdalt. Az álló formátumú képen erdőben ábrázolja modelljét, a fiatal női figurát, aki kezeivel egy fehér törzsű fának támaszkodva felfelé tekint - a kép címéből tudjuk, hogy egy madár énekét figyeli. Csupán a kép festését megelőző igen sok vázlat árulkodik Ferenczy küzdelméről. Új problémával került szembe, amivel eddig nem kellett számolnia, az ember és természet kapcsolatával. Festővé érése óta itt keresi először a megoldást e sarkalatos kérdésre, és ettől kezdve a megoldás lehetőség szerinti tökélyre fejlesztése válik egyik legfontosabb törekvésévé. A Madárdal ebből a szempontból még csak részleges eredmény. A képhez készült vázlatokból is látszik, mint próbálja a tájban még túlságosan önálló életet élő alakot egyre inkább közelíteni ahhoz a természetlátáshoz, amelyben az erdő fáit, lombjait előadja. A fiatal nő, ha jobban megnézzük és kiszakítjuk a környezetéből, Ferenczynek akár egy szentendrei képén is szerepelhetne, lírai hangulata, az atmoszférával telt környezetből kissé kiütköző, túl konkrét fogalmazása inkább még oda köti. A vörös ruha harsány színe tudatosan támogatja az új stílust; az erdő zöldjével komplementer hatáson alapuló, modern harmóniát teremt."

Forrás: Magyar művészet 1890-1919


Bővebben:
A mű születése
Galéria:
Hung-Art

2010. december 27.

Madárdal

2010. december 22.

Boldog Karácsonyt, kis közösségünk!


Bárcsak  bárcsak
Reménykedem...


2010. december 20.

Pelyhek és pamacsok

Miért van az, hogy nyáron zsúfolásig a tavak és folyók, télen meg az itt telelő madarakon és a kutyasétáltatókon kívül alig valaki...

(értem én, hogy akkor nagyon meleg van. de most meg nagyon hideg.)

Olyan érzésem van tőle, mintha az emberek csak kérni tudnának a Teremtőtől, de már "megköszönni" elfelejtenek. Nemcsak, amit kértek, hanem amit "csak úgy" ad.









Ecetfa (Rhus typhina)

2010. december 14.

4 vers a Zsiráf-ból

Szaladok a széllel

Kiengednek az udvarra
Minden áldott délelőtt
Kerekedek, kis fergeteg
Felhúzom a nyúlcipőt

Úgy szaladok, ahogy tudok
Utol senki sem érhet
Megmondtam a Sárának is
Ehhez egy lány nem érthet

Hajam lobog, lábam dobog
Szél csípi az arcomat
Lovacskának érzem magam
De lehetnék gyorsvonat

Így haladok, jót szaladok
Majd elvesztik az eszük
Óvó nénik, ahogy nézik
Belefárad a szemük

Ha szaladok az udvaron
Minden napos délelőtt
Olyan fürge leszek végül
Mint egy igazi felnőtt







Vicces

Vicces, hogyha orrom hegyét
Két szememmel megnézem
Vagy amikor szekrény mögé
Bújva várom vendégem

Nagyon vicces, ha az apa
Úgy tesz, mintha nem látna
Készakarva majd agyonnyom
Úgy ül le a díványra

Vicces, ahogy anya mondja:
- Elfogyott a sütemény
Aztán meg csak elémrakja
Habja, mint a költemény

Tréfálkozik a nagymama
Nem hoztam ma semmit neked
Mikor épp elszomorodnék...
- Lám csak, itt van, gyorsan vigyed!

Minden vicces, min nevetünk
Tiszta szívvel, őszintén
Azt se bánd, ha könnyed csordul
Nevess te is, úgyszintén


Nem vicces

Sose vicces, ha lányoknak
Kisfiú a haját húzza
Az se, hogyha apró békát
Dobunk be a gallérjukba

Semmi tréfa nincsen abban
Ha valaki elesik
És szomorú, hogyha senki
Nem akad, ki felsegít

Nem vicces, ha utcán bárki
Elejt, mondjuk valamit
Mert a kára nagy is lehet
Az anyukám így tanít

Nem tréfás, ha széket húzol
Mindegy is, hogy ki alól
Mert a fejét beütheti
Jól kikaphatsz ám akkor

Fura arcon sem kacaghatsz
Mert rád fogják: neveletlen
Ám, ha én egy ilyet látok
Nem nevetnem lehetetlen


Téli pad

Kinn a parkban van egy pad
Jó pihenőt gyakran ad
Szép tavasztól őszig csak
Néniknek és bácsiknak

Megjött a tél, esik a hó
Belepi a kis padot
Nem keresi fel már senki
Néha sóhajt is nagyot

Hiába vár egyre másra
Rá még hóember sem ül
Jégcsap pendül meg az alján
Rajta fagyos szél hegedül

Ej, jönne bár, pattanna már
Szomszéd fán a rügy, naná
Gyerekzsivaj, szép madárfütty
Nyomban felvidítaná

Kis veréb ma fölkeresi
Szárnyaival megverdesi
Öröm neki ez a nesz
Mostmár mindjárt tavasz lesz


Volt egy kislány, akitől a költő bácsi a könyvbemutatón megkérdezte a felolvasás után:
- Neked melyik vers tetszett a legjobban?
- Anya keze... És Apa keze.
Nagyon bensőséges valóban mind a kettő, ki-ki győzödjön meg saját szemével, fülével róla.

2010. december 10.

Mélytengeri Zsiráf


Tegnap jelent meg a Kőszáli Guppi után,
és hamarosan író-olvasó találkozó a műv.házban

2010. december 5.

Szent Mártonkor

Mesehallgatás

Innen

És onnan

Majd amonnan



 
 


Manóvár


Visszafelé a Nagygöncöllel

Lángokban az ovi :)


"Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én."