"Nyolc- vagy kilencéves voltam, dúlt a világháború, amikor beszállásoltak hozzánk egy nagyon jóképű, kedves orosz katonát, Alekszandert. Hadnagy volt, korábban egyetemre járt. Később egyszer megkérdeztem édesanyámat, milyen fiú is volt ez az Alekszander? Azt mondta, hogy szomorú, mert már elege volt a háborúból. Még azt is hozzáfűzte, hogy szerinte lehetett egy hozzám hasonló kishúga, és őt látta bennem."
Maár Gyula, Törőcsik Mari, 1974, Velem Fotó: Balla Demeter
„Nem akartam örökbe fogadni gyereket. Aztán a Stern magazin címlapján láttam egy képet, egy vietnami kisfiúról. Lelőtték az anyját, az apját, a nagyobb fiútestvérét is hátba lőtték, a pici alóla mászott ki, életben maradt. Gondoltam, őt megkerestetem. De mire megtalálták, már tizenhat éves volt, már nem lehetett elhozni. Aztán váratlanul kaptam a külügyminisztertől egy levelet. Jól ismert, minden előadásomat látta. Akkor már nem engedték az örökbefogadást, de megkérte a vietnami elnököt, hogy tegyenek velem kivételt. Kétezer gyerek volt az árvaházban, és én csak azt kértem, ne nekem kelljen közülük választani. Sont a háború végén egy amerikai börtönben találták, félholtan. Azért kaptam őt, mert senkije sem volt. Itthon csináltattam neki csontrendszeri vizsgálatot, amiből kiderült, úgy hatéves lehet, egyidős a lányommal. Teréz nagyon várta, és mindig jól kijöttek egymással. A fiamnak van egy elbűvölő felesége, akivel az egyetemen ismerkedett össze, Sajgonban. Kimondhatatlan neve van, ezért mi Zsófinak neveztük el. Nagyon tetszik neki, azóta kint is így hívják."
"Egyszerűen léteztem, mint ember..."
"2015. Azzal, hogy a Körhintát műsorra tűztük a Nemzeti Színházban, megidéztük őt magát. A filmet, a pályakezdést, az első és azonnal világraszóló sikert. Az előadás elején egy pillanatra Törőcsik Mari hangját halljuk, és Soós Imrét: „Repülünk, Mari!” Tisztelgés ez, és jelzése annak, hogy ami volt, ahhoz a következő generációk kapcsolódnak, kötődnek.
De hát Mari ebben a társulatban, köztünk dolgozik! Rendezőként nem hagyott nyugodni, hogy legyen jelen az előadásban. Azt találtam ki, hogy a végén jöjjön be. Már nem az előadás részeként, hanem a tapsban. Sok érvet és ellenérvet felsorakoztattak a kollégáim az ötletre. Mindegyikben volt igazság, és bennem is volt kétely.
A kételyt a közönség oszlatta el. Ahogy az előadás végén Törőcsik Mari belépett a színpadra, a nézőtér felrobbant. Állva tapsolták, ünnepelték őt az emberek. Mert a szívükig hatolt ennek a személyiségnek az ereje. Van valaki, akit lehet szeretni. Akit egy ország szeret. Aki nem megosztó, hanem összetartó személyiség."
MTI Fotó - Keleti Éva, 1968
MTI Fotó- Keleti Éva, 1962, Karcag
MTI Fotó - Arnold Éva, Tisza parton egy próba szünetében
De hát Mari ebben a társulatban, köztünk dolgozik! Rendezőként nem hagyott nyugodni, hogy legyen jelen az előadásban. Azt találtam ki, hogy a végén jöjjön be. Már nem az előadás részeként, hanem a tapsban. Sok érvet és ellenérvet felsorakoztattak a kollégáim az ötletre. Mindegyikben volt igazság, és bennem is volt kétely.
A kételyt a közönség oszlatta el. Ahogy az előadás végén Törőcsik Mari belépett a színpadra, a nézőtér felrobbant. Állva tapsolták, ünnepelték őt az emberek. Mert a szívükig hatolt ennek a személyiségnek az ereje. Van valaki, akit lehet szeretni. Akit egy ország szeret. Aki nem megosztó, hanem összetartó személyiség."
.
.
.
"Szeretnék majd elmenni Pélyre vagy bárhová a Tiszához, és egy szál sárga rózsát bedobni, hátha a sodrás Mari után viszi." Színésztárs
Tisza (Törőcsik Mari) - Sugovica (Maár Gyula) - Fekete-tenger (együtt)
Utolsó gondolat, a címhez kapcsolódva:
Kézhez kapott funkciók - Azonosulás - Kétségek - Elszakadás - Lebegés...
...Felkelés
Felkelés (Törőcsik Mari monológja Maár Gyula 1971-es Prés c filmjében)
"Ha soha nem akarod visszaszerezni az elveszett dolgokat, akkor hirtelen szabaddá leszel.
Alkalmassá válsz mindenre.Nem zavar többé a világ.
Lebegj.
Csak te fogod tudni a titkodat, hogy örök lebegésben csinálsz mindent.
Mindent."
