Ajándék emberek, -percek

A héten bennük volt részem.
Igaz, voltak akik kicsit bepiszkolták a rózsaszín képet, de így is szép lazacos színe lett a hétnek. :)

Áldás, békesség

fotó: ncwlife.com

fotó: flickr.com

A "bízottság" és a "még mindig"-ek

Évenként számot vet az ember legalább egyszer.
Ha szerencsém van, egyszerre érzek meglepődést, megnyugvást és néha hangosan felnevetek.

Mennyivel érettebben, letisztultabban, rutinosabban lehet már élni.

Mennyivel könnyebb helyükre tenni dolgokat, eseményeket, helyzeteket, embereket.

Könnyebb eligazodni, már nem tévedek el olyan gyakran.

Már bátrabban használom az iránytűm.

A szívem.

Plein Air_Tasnádi József

El Zonte Beach, El Salvador, 2011. Csendes-óceán

Egy zen tanítót kérdeztek, honnan lehet tudni, hogy jó úton járunk.

Válaszként az érkezett, hogy nem tévedünk el.

Nagyon megfogott az egyszerűségével, igazságtartalmával, éleslátásával.

Azóta figyelem magam, utam.

Ha útelágazáshoz érek és billeg, rezeg, nincs nyugalomban az iránytűm, 

leülök és várok.

Már nem zavar.

Annyira.

Tudom, hogy ez természetes dolog.

Próbálom több oldalról, megérteni, megérezni, ami még ismeretlen.

Összegyúrok belőle valamit.

Tudatosítom.

Megint várok.

Már nem szeretnék mindent azonnal megoldani.

Nem is tudok.

Vannak még megfejtésre váró rejtélyek, kinyitásra váró ajtók, kapuk, amikhez jelenleg még nincs birtokomban kulcs.

Egyre könnyebben tudom eldönteni, hogy mikor hallgassak és mikor beszéljek.

Mit és mennyit.

Persze tévesztek is.

Újrafogalmazom.

Azt is tiszteletben tartom, ha más hallgat.

Ami ijesztő, hogy még mindig vannak dolgok, amik ismétlődnek.

Hiába a sok munka.

Vagy amik meglepnek, hogy milyen intenzíven élnek még mindig bennem.

Bukta Imre_ Szénabálás romantika eladó

Aztán itt van a feldolgozása a "még mindig"-nek.

Ne bántsam magam érte, csak haladjak benne.

Jelzés.

...

.

.