2024. május 16.

Paul Strand_The Lusetti Family_Luzzara_Italy_1953.

 

Lusetti család, Luzzara, Olaszország
1953.
Paul Strand (amerikai, 1890-1976)

1953-ban, még mindig vágyott faluját keresve, Paul Strand Olaszországba merészkedett, ahol végül Luzzara közössége mellett döntött, miután az olasz filmrendező, Cesare Zavattini (1902-1989) bemutatta neki a helyet. A két férfi korábban, 1949-ben találkozott az olaszországi Perugiában tartott Nemzetközi Filmkonferencián. Strand folytatni szerette volna a képek és szavak sikeres párosítását, és megkérte Zavattinit, hogy segítsen neki ebben a projektben. Eltérően korábbi publikációitól, amelyek szélesebb körűek voltak, ez a kötet kifejezetten egy helyszínre és annak lakóira összpontosított. Az így készült fényképeket és szöveget 1955-ben adták ki Un paese: Portré egy olasz faluról címmel .

Amikor Strand Luzzarában tartózkodott, kevesebb mint egy évtized telt el a második világháború vége után. A borzalom fájdalma és bánata még mindig nagyon kézzelfogható volt a legtöbb városlakó számára, akiket valamilyen módon érintett. A Lusetti családról készült ezen a portrén Anna Spagiari Lusettit négy fia veszi körül: Bruno, Guerrino, Afro és Remo. Története személyes veszteségekről és nehézségekről szól. Tizennyolc évesen férjhez ment, tizenöt gyermeket szült, akik közül négy fiatalon meghalt. Férje, miután évekig tartó politikai indítékú veréseket szenvedett, 1933 karácsony estéjén meghalt, és egy kivételével minden fia harcolt a háborúban. A fénykép készítésekor az anya és öt fia együtt éltek a kis házban, és alig éltek meg a földmunkával szerzett kevés pénzükből. Strand szándékosan rendezte el a kompozíciót, és a fiúkat anyjuk köré helyezte, aki egyenesen áll az ajtóban, erős vonásokkal arcán.

Eredetileg a Paul Strandben jelent meg : In Focus: Photographs from the J. Paul Getty Museum, Anne M. Lyden (Los Angeles: J. Paul Getty Museum, 2005), 78. ©2005, J. Paul Getty Trust.

2024. május 2.

Csak aludni hagyjatok...

 ...a többi nem számít.

Se étel, se víz. Senki és semmi.

na jó.
még víz legyen.


Gondok, terhek, gond-olatok, amik nem hagynak.

S a kinti, benti munka. A láthatatlan is.

Időnként elfáradok és hagyom magam végre aludni. Meg a hormonok is. Köszi.

Ilyenkor pozitív, kreatív, nyitott, elfogadó és elégedett vagyok.

Szeretnék mindig jól aludni.

Tanulom.

Ezt is.


Álljon itt egy képsorozat a témához, aminek főszereplője hasonló világot lát, mint én.
Aki pedig őt megörökítette a nehéz pillanatokban, éppúgy.