Nagy László: Köd-konda támadt / Táncbéli tánc-szók

Köd-konda támadt

rétemre,

virágaimat

megette.

Már csak a betű

virágzik,

eredő könnytől

elázik.

Puszta világra

jön a tél,

árvaságomra

nincs födél.

Táncbéli tánc-szók

I
Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rám ugatnak égiek és földiek
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék


Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.


Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!


II
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék


Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek


Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát


Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!

Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is


Elköltözni csúnya vóna
Deszka közé csomagolva


Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!

.

.

.

IV
Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk

.

.

.