Ezek után egy állati vacsora

"Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával - a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve."
(Ottlik Géza)

Ránk bíztak egy macska családot pár napra etetni. Amellett, hogy üdítő mozi volt őket este nézegetni (reggel többnyire futva), az önfeledt játékukat evés előtt és után, meglepetést is tartogatott.
Egyik este, darabra egyezik a létszám, sürgősen és szuszogva érkezik még valaki. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy Ő érkezik.
Párbeszédüket hallva:
Sün: Hello,megjöttem,mit eszünk?
Macskák: ???

Macskaanya hátrál a vacsoravendég és a tál elől. 

Lehet némi tapasztalata.
Kismacskahát görbül, szőr fel, fújás, felháborodás (jogos) teljes erőből.

Óriásként és megbízott felelősként döntenem kellett.

Elnézést kérve a süntől, elvettem előle a tálat és pár szem száraztápot ajánlottam fel cserébe.

Köszönte szépen, nem kért belőle, és ahogyan érkezett - sürgősen és szuszogva - el is távozott körünkből.

Olyan természetességgel, mint ahogyan érkezett.

Intermezzo lezár.