2013. június 24.

Szentjánoskor


(Egy éve várom a János napot)
Utoljára gyerekkorom nyáréjszakai kirándulásain volt ilyen élményben részem.
Pedig középiskolásként is töltöttem pár napot szabad ég alatt, és felnőttként sem mondtam le róla.
Csökken az élőhelyük.
A párás, nedves, patak menti, tóparti otthont kedvelik.
/tiszta vizet, tiszta levegőt/


Mivel biztosra akartunk menni, hogy a két éves is észrevegyen valamit: ismét Alcsút, arborétum.


Észrevett.



És ilyenkor tájt szoktunk találkozni a legtöbb szarvasbogárral is. (most a séta elején, alkonyatkor)
Csukott szemmel, nyitott füllel is könnyű megismerni őket röptükben.

a bontott szárnyú példányért köszönet M.Anettnek :)


Más, kevésbé kedvelt röpködő rovarok ellen pedig idén így védekeztünk: neem olaj
Tetőtől talpig.
Hatásos. 
(és tudom mit kenek magunkra)
Amint a leírásból kiderül, egyéb kedvező hatásait is kamatoztattuk.


Séta végén csönd és nyugalom, izgatottság és mese.




Megbeszéltük, hogy jövőre ilyenkor, ugyanitt.



(A képek 3200-as fényérzékenységgel, 15 mp-es záridővel és 5,6-os blendével készültek állvány nélkül.
Mire kitapasztaltam a megfelelő exponálást, addigra az állványt nem tudtuk használni, mert az éjszakai arborétumban nem szabad lemaradni, elkószálni. 
Érthető.)



Még szeretnék e különleges bogárkákról pár szót szólni:
Mintegy 2000 különböző szentjánosbogár fajt különböztetünk meg. Egyes fajok esetében csak a nőstény képes világítani. A fény kibocsátásának két célja van: a zsákmány elejtésében és a párkeresésben is szerepet játszik.

A szentjánosbogár igen rafináltan kombinálja e két célt: tudniillik a szaporodást illetően nincs "átjárás" a fajok között, vagyis minden faj csak saját fajtársaival tud utódot nemzeni, sőt, fényjelzésük is fajonként eltérő. Egyes fajok nőstényei azonban képesek utánozni egy másik faj villantásait, s ezzel odavonzzák a hímet, majd egyszerűen felfalják.

A hímek és a nőstények jelentősen különböznek egymástól, nem lehet őket összetéveszteni. Míg a hímek két pár szárnnyal rendelkeznek s képesek repülni, a nőstények szárnya csökevényes vagy hiányzik, a potroh szelvényezettsége szembetűnő, lárvához hasonlítanak.

A fényt a potroh elülső része termeli, a világítósejtek (fotociták) segítségével. Ezek belsejében luciferin képződik, amely oxigént tartalmazó környezetben (így a levegőben is, mely a potrohon található légcsöveken jut be az állat testébe) átalakul, s fényrészecskéket (fotonokat) bocsát ki.

A szentjánosbogár képes a fényjelzés időzítésére, nappal nem pazarol. Idegrendszere képes ingerekkel szabályozni, hogy mikor szabaduljon fel nitrogén-monoxid. Ez az, ami segít, hogy a mitokondrium nevű szerv ne dolgozzon fel oxigént, amely így eljuthat a potrohba, ahol a fenti folyamatoknak megfelelően így beindulhat a fényképzés, s kezdődhet a társkeresés.

Ami miatt még különlegesek emberfejjel:
A párzási időszak júniusban kezdődik: a nőstények jóval nehezebbek a hímeknél, legtöbbjük nem is tud repülni, ezért a fűben várja a hím érkezését. A párzást követően a földbe rakják tojásaikat, melyekből 20 nap múlva kelnek ki a lárvák. Érdekesség: a tojás és a lárva is világít (halványan), ez azt jelzi, hogy életképes. A lárva-állapot 2 évig tart, amelyet mindössze 2 hétnyi villogó bogár-élet követ.

A szentjánosbogár sok kártékony rovart is elfogyaszt, így hasznos állat. Sajnos azonban a levegő és a víz szennyezettsége miatt egyre kevesebb példány marad fenn, s mára már alig láthatóak e különleges, repkedő fénybogarak. A mai fiatalok szerencsésnek mondhatják magukat, ha látnak egy-egy szentjánosbogarat, legtöbbjük csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből hallhat róluk.

Forrás: háziállat.hu
Bővebben: Természettár

2 megjegyzés: