Nekem így is jó, sőt.
Jó így.
Anya értelmes, nyitott, érdeklődő, nyughatatlan természet a kihívásokban, emellett nyugodt.
Anya és Nő. Melegszívű. és Emberi. Minden jóságát és rosszaságát őszintén megélő.
Ebből születtek a Lola-mesék.
Részlet az önvallomásból:
"Sejtettem én, hogy a Lolával az élet több lesz, mint egyszerű babanapló. Ez már az elején bebizonyosodott. Ismeretlen bloggerként megbocsátják, ha valaki a gyerekeiről ír. Sőt kitapétázza az internetet a ded fotóival. Ez a viselkedés még a magazinból ismerős újságírónőként is rendben van. De hogy jön ahhoz egy személytelen, rideg műfajból ismert nő, hogy a nyilvánosság elé tárja életének harmadik dimenzióját? Hogy jön ahhoz, hogy intimitásokról írjon úgy, hogy közben a gyereket nem mutogatja? Hogy jön ahhoz, hogy hibázik? Mert bizony nem tökéletes. Az életünk, a döntéseink, az anyaságom... semmi nem tökéletes. Viszont igaz. Amikor elkezdődött a Lolával élt élet, megfogadtam, hogy azt sem bánom, ha bokszzsák lesz belőlem. Nem hallgatom el azt, ami nem sikerül, beszélek arról is, ami fáj és amiről eddig – valamiért – nem beszéltünk. Testképgondok. Szülői kiszolgáltatottság. Apa-anya nyavalyák. Gyerekhisztik. Munkás mama. Bölcsődei beszoktatás. Gyerek és halál. A hagyományos nemi szerepek megkérdőjelezése. Kultúrák összecsapása. Hát persze hogy nem csak Loláról szólt a cikksorozat. Hanem egy világról, és benne egy családról, a mi családunkról."
Bővebben ezen dolgokról:
Lolával az élet
nlcafe.hu
és
Loláról
Anyáról
Minden könyvben három mese, egyből film is készült, benne szerepel mellékletként
És konkrétan a mesefilmek:
(szerény véleményem, ha valakit érdekel a rajzokkal kapcsolatosan:
az emberi alakok formái nem az én világom, viszont elismerem, hogy passzol a történetek világához.
És ha az illetékeseknek is tetszett, áldásom rá. Nem ettől lesz jó egy mese, de nekem számít a külcsín.
Viszont a képi ötletek, akár a könyvekben, akár a filmeken: belbecs. Elismerésem. A tipográfia iránt is.)
(a forma után még röviden a tartalomról:
a jellegzetes gyermektörténetek mellett helyet kapnak mai korunk hétköznapjai is.
Anya beleérző, Lola gyermeki marad (szó- és gondolat kifejezéseiben, és nem bugyuta gyerekként).
"D.Tóth Kriszta mesterien egyensúlyoz a mese és a valóság határán, ..." Csodaceruza
És végül egy jellemző részlet az egyik meséből (mely minket is érdekel jelen állapotban),
"Itt kezdett igazán érdekes lenni a dolog!
A kisbaba-kérdés nagyjából azóta izgat, amióta Palkó barátomnak tavaly tavasszal kistestvére született. Amikor megkérdeztem tőle, honnan szerezték Julikát, Palkó azt mondta, hogy az apukája adta ajándékba az anyukájának.
- Mama, amikor anyuka lettél, örültél az ajándéknak?
- Igen, nagyon örültünk neked, a daddy is , és én is.
De milyen ajándékról beszélsz?
- Hát a kisbaba ajándék, nem?
Az apukák adják az anyukáknak. Nóri apukája egyszerre kettőt is, úgyhogy Sári néni biztosan nagyon boldog!
A mamám erre akkorát nevetett, hogy egy arra sétáló kutyus egészen megijedt tőle.
Azt mondta, menjünk haza, otthon elmondja, hogy van ez az ajándékozás."
A kötetekben szereplő mesék:
De én már igenis nagyon nagylány vagyok
Paracsidom kertészet
Hogy mondják azt angolul, hogy furcsa?
Egyáltalán, miért dolgoznak a felnőttek?
Legeslegjobb barátok
Jövős-menős karácsony
Repül a, repül a... Lola
Kukasziget és palackpulcsi
Hol voltam, amikor még nem voltam?
Szeretem én is D Tóth Kriszta írásait. Lola hasonló idős mint Boró és még akkor kezdtem olvasni hétről hétre a NL-ban.
VálaszTörlésA mesék is kedvesek, de nekem az illusztráció nagyon agyon csapta. Az nagyon nem az én világom... de nem vagyunk egyformák.
De jó, Betti!
VálaszTörlésnekem kimaradt a Nők lapja, de a könyvet be fogom szerezni kíváncsiságból (Lolával az élet).
A könyvtárunk pedig könyvtárközi kölcsönzés helyett, beszerezte a településnek is a három gyerekkötetetet.
Igen, nekem is barátkoznom kellett az illusztrációval (fönn bővebben)