Én vagyok a háza.
Még soha nem éreztem ennyire élénken a jelenlétet. (pedig kevesebb időm van rá a nagyok mellett, és mégis jobban jelen van bennem, a tudatomban, megérzéseimben)
Láttam ásítani képernyőn, érzem ha nyújtózik, kitámaszt, köszön, jelentkezik.
Próbálom elképzelni, milyen lehet Neki odabenn, összegömbölyödve.
A kisebbik testvér azt mondja olyan így, mint egy csiga, és én vagyok a háza.
A nagyobbik testvér pedig állandóan szeretgeti.
Ösztönösen mondom Nekik mikor mit csinál, szerintem.
Annyira természetes.
Annyira egyszerű.
Annyira különleges.
Annyira csoda.
És olyan szerencsém van, hogy a sok élet adta (és magam adta) feladatom mellett, ennyire teljesnek érzem magam.
Jó jelen lenni.
Kíváncsi vagyok, ki lakik odabenn.
Kíváncsi vagyok, ki választott Bennünket.
Ki érkezik?
nagyon jó volt olvasni!:) szeretettel ölellek!
VálaszTörlésDe jól összefoglaltad ezeket a mesés érzéseket! Mikor érkezik a kicsiny csodád? :)
VálaszTörlésMegborsóztam.. Örülök, hogy ilyen szépséges napjaitok vannak!
VálaszTörlésEzek a sorok könnyeket csaltak most a szemembe... teljesen meghatódtam:)
VálaszTörlésKöszönöm szavaitokat kedves Asszonytársak, Anyatársak,
VálaszTörlésEz az élmény annyira jó dolog, hogy még-még vállalnék :)
De a már megjelent, látható kis emberek is adnak ilyen vagy hasonló élményeket.
Szeretek Velük lenni.
Merci: május vége