2011. április 25.

KicsinyCsodám

Valaki lakik odabenn.
Én vagyok a háza.
Még soha nem éreztem ennyire élénken a jelenlétet. (pedig kevesebb időm van rá a nagyok mellett, és mégis jobban jelen van bennem, a tudatomban, megérzéseimben)
Láttam ásítani képernyőn, érzem ha nyújtózik, kitámaszt, köszön, jelentkezik.
Próbálom elképzelni, milyen lehet Neki odabenn, összegömbölyödve.
A kisebbik testvér azt mondja olyan így, mint egy csiga, és én vagyok a háza.
A nagyobbik testvér pedig állandóan szeretgeti.
Ösztönösen mondom Nekik mikor mit csinál, szerintem.
Annyira természetes.
Annyira egyszerű.
Annyira különleges.
Annyira csoda.
És olyan szerencsém van, hogy a sok élet adta (és magam adta) feladatom mellett, ennyire teljesnek érzem magam.
Jó jelen lenni.
Kíváncsi vagyok, ki lakik odabenn.
Kíváncsi vagyok, ki választott Bennünket.
Ki érkezik?


5 megjegyzés:

  1. nagyon jó volt olvasni!:) szeretettel ölellek!

    VálaszTörlés
  2. De jól összefoglaltad ezeket a mesés érzéseket! Mikor érkezik a kicsiny csodád? :)

    VálaszTörlés
  3. Megborsóztam.. Örülök, hogy ilyen szépséges napjaitok vannak!

    VálaszTörlés
  4. Ezek a sorok könnyeket csaltak most a szemembe... teljesen meghatódtam:)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm szavaitokat kedves Asszonytársak, Anyatársak,
    Ez az élmény annyira jó dolog, hogy még-még vállalnék :)
    De a már megjelent, látható kis emberek is adnak ilyen vagy hasonló élményeket.
    Szeretek Velük lenni.

    Merci: május vége

    VálaszTörlés