A múlt hét végén sokan kiszabadultak a tavasziasnak mondható napsütésbe. Boldog emberek. Családok.
Voltak, akik városban kirándultak, voltak, akik hegyoldalban, voltak, akik erdőben. Gyermek méretekhez, felnőtt igényekhez és lehetőségekhez igazodva. A lényeg, hogy már kirándulásokra csalogat a napsugár mindenkit.
(A mostani hétvégét pedig megbecsüljük, mint bacilus-pusztító, utolsó téli fagyos napokat.)
Szóval ajánlanék: már említést tettem egyszer róla, hogy sokoldalú lehetőségeket kínál a Pákozd-Sukorói Arborétum. Igaz, hogy csak áprilistól október végéig tart nyitva, de a mellette található erdei tornapályát már nem először vesszük igénybe... A gyerekek méretétől függően, különböző célokra (alvás, séta, és most eljött a torna ideje!). Kb. másfél km hosszú, és volt aki csak az utolsó állomásnál torpant meg, majd le kellett vontatni a hegyről. Addig viszont derekasan helytállt. Volt, aki csak gombászott volna és csak szemlélődve figyelte a "nagyok" mutatványait. És volt, aki dirigált. (kivételesen nem ellenkezett senki)
A hegyre felmenő majd leereszkedő, kismamáknak is viselhetően meredek úton, kilenc állomáshelyen tornáztatják meg az elszántakat. Az állomáshelyek között pedig javaslatot tesznek járás közben is végezhető feladatokra:
Közben szemlélődik, érdeklődik az ember, hol tart az éledező természet:
És találkozásokra, beszélgetésekre ad lehetőséget a közös érdeklődés:
- 6 motoros az erdőben, járgányukon ülve fogyasztja akárki-csinálta szendvicsét,
- idősebb házaspár napozik egy esőház melletti padon,
- kamaszgyerekekkel, párdon, felnőttekkel sétál néhány család az erdei úton, ki bakancsban, ki csinosabb csizmában,
- és egy különleges építményről beszélgethetünk egy rajongóval:
Lódarazsak fészke (Vespa crabro), emeletesen
Tartalmas és élménydús, családi és páros napokat kívánok mindenhol, mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése