Ferenczy Károly (Bécs, 1862.febr.8. - Budapest, 1917.márc.18.) Szülei Freund Károly, földbirtokos és Grazenstein Ida, aki magasrangú katonatiszt lánya volt. Négy éves korában, tbc-ben elhunyt édesanyja, innentől édesapja nevelőkre bízta őket, Ferenc bátyjával együtt. Majd hamarosan gavosdiai (Krassó-Szörény vármegye) birtokukra költöztek. Az édesapa 1886-ban nemesi előnevét felhasználva családnevét Ferenczyre magyarosította. Károly, apai kérésre, jogi tanulmányokat folytatott, végül mezőgazdászként végzett. A családi birtokon kezdett el gazdálkodni. Sorsát félunokatestvére, a nála 14 évvel idősebb Fialka Olga 1884. évi családlátogatása döntötte el. Fialka Olga a Prága melletti Theresienstadtban született 1848. április 19-én, mivel édesapja akkor ott volt az osztrák hadtest parancsnoka. Ebből adódóan anyanyelvének a cseh számított, de szülei – származásuknak megfelelően – osztrákként nevelték fel. Már tizenéves korában megmutatkozott képzőművészi tehetsége. Bécsben neves tanítómesterei voltak, majd híressé a Grimm-mesék illusztrálásával vált. Fialka Olga nem ment férjhez, mivel művészi küldetését fontosabbnak érezte a családalapításnál.
Az 1884-ben történt találkozása Ferenczy Károllyal azonban az ő sorsát is eldöntötte, nem beszélve Ferenczy Károlyéról, akinek életében előbb tanítóként, majd feleségként és múzsaként meghatározó szerepet játszott.
(Fialka Olga gyermekeik születése után fokozatosan felhagyott a művészi tevékenységgel.
Művészi képzettségének, rendkívüli műveltségének a Ferenczy család szellemi hátterének megteremtésében fontos szerep jutott(!)
Festészeti tanulmányait Rómában, Nápolyban, Münchenben folytatta feleségével, majd Párizsban.
Hazatérte után Szentendrén dolgozott, majd családjával együtt pár évre Münchenbe költözött a serkentő környezet kedvéért, s ezzel megkezdődött művészetének igazi kibontakozása.
1896-ban csatlakozott Münchenben a Nagybányára készülő festőcsoporthoz, és közösen megalapították a Nagybányai művésztelep-et.
Rendszeresen részt vett hazai és külföldi kiállításokon.
A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) alapító tagja volt.
Rendszeresen tulajdonképpen sohasem tanult, sem Itáliában, sem a bajor fővárosban. Nem volt számottevő mestere, kinek nevét említeni érdemes volna. Napjai csendben, feltűnő epizódok, érdekességek nélkül múltak, egyénisége műveinek szép, változatos sora mögött rejtőzött. A munka adta lényegét és értelmét ennek az életsornak.
Ferenczy Károly a XX.századi magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője. Művészete rendkívül nagy hatással volt, a kortárs és az utána következő festőnemzedékre. Képeit a szentendrei Ferenczy Múzeumban csodálhatjuk meg eredetiben.
Életrajzi források és bővebb információkra lehetőség:
IPM Dr. Czeizler Endre cikkével
és a Madárdal
Müncheni korszakában megjelentek a szimbolizmussal és szecesszióval érintkező panteista elemek.
"A Kertrészlet (1893) után, melyet pasztelles, bágyadt színek jellemeznek, nagyigényű műhöz fogott, a Madárdal címűhöz (1893). Öt évvel később Ferenczy Ferenchez intézett levelében e képet "vörös ruhás felnéző lányom"-nak nevezte. Halk poézissel teli, elragadó alkotás ez. Nem is hisszük, mily nehezen öltött testet; két rajz- és egy olajvázlata a bizonytalan keresgélést mutatja. Az egyik rajzon a lány a fa tövében, a fűben ül, széles tájháttér előtt, a másikon a puszta törzset ragadja meg, lomboknak nyoma sincs. Az olajváz1at is bizonytalanul keresgél. Annál véglegesebb, meg nem változtathatóbb a kész kép. A bastien-lepage-i széles teret adó képtípus eltűnt, illetve helyet adott a természet közelről nézett, redukált részletének, melyben az ember úrrá lesz környezetén. A lány alakja csaknem kitölti a képet, mellette csak a fatörzsnek és néhány lombnak jutott hely, ami jelentéktelen, az elmarad. Ezzel a szinte zenei ritmusú kompozícióval már az embernek a környező természettel való összefüggését feszegeti, tisztán és félreérthetetlenül a saját hangján beszél."
Forrás: Genthon István
"1893-ban Neuwittelsbachban, München kertvárosában telepednek le. A házhoz szép kert tartozik. Annak ellenére, hogy München belvárosában bérel műtermet, minden bizonnyal ez a kert az, amely felnyitja szemét, hogy ne csak Bastien-Lepage szürkéjét, de a természet színeit és fényeit, festői értelmezésként, a fénnyel átitatott színeket is meglássa. Sőt csak azokat lássa meg ezután és a napfénytől fellazult formák foltjait. Megfesti a Madárdal-t, elindítva főműveinek a sorát, amelyek ettől kezdve végigkísérik majd pályáját.
1893-ban Ferenczy az ember és a természet kapcsolatának festői ábrázolását jelöli meg céljaként. Ezt próbálja megragadni a Madárdal című festménnyel is. A festmény még kapcsolódik a szentendrei alkotásokhoz, az alak megformálása rokon azokkal. Ami viszont radikálisan más, az a színvilága. Az itt megjelenő zöldek és a harsány piros, ha föl is tűntek a korábbi képeken - például a muskátlik virágain és levelein -, oly kicsi részletekben voltak láthatók, hogy szinte nem is játszottak szerepet. Ferenczy még nem nagyon mert hozzájuk nyúlni. A Madárdal az első festmény, amelyen a színfoltokban úgy ragyognak fel a színes reflexek, hogy a természet atmoszféráját, kozmikus kisugárzását is érezhetjük."
Forrás: Majoros Valéria Vanília
"Münchenben az új környezet, a művészi légkör, a jelentékeny és törekvő kollegák társasága, a kiállításokon feltűnő újabb irányú festői iskolák nagy hatással voltak rá s átalakították művészetét. Mialatt itthon az 1892-iki téli tárlaton utolsó szentendrei festményei ("A válás" és "A tékozló fiú" c. olajképek és három arckép) vonulnak meg szerény szürkeségben a Műcsarnok magas falain, ő künn belemélyed a festészet kérdéseibe, s belátja, hogy amit eddig művelt, nem volt igazi művészet. Hátat fordít a színtelen novellisztikának, melynek a "Válás" oly jellemző terméke. Megérzi a festészetben azt, ami legősibb benne, a vonalak s a foltok díszítő erejét; s amit eddig elhanyagolt, kezdi alkalmazni a rajznak s a színnek a tartalomtól független, - amint hasonlattal mondani szokták - zenei elemeit. Az 1894-iki téli tárlaton két festményt állít ki; ezek közt a "Madárdal" c. - jelenleg a Szépművészeti Múzeum tulajdona - új művészetfölfogásának teljes kifejezője. Evvel kezdődik az ő tulajdonképpen való művészi pályája. E bájos festmény mintegy ouver-tureje későbbi egész működésének; benne megcsendülnek már az ő dekorativ tehetségének, finom színérzékének, széles foltszerkesztésének motívumai. Idegen hatások földolgozása mellett mutatkozik már benne egyénisége is: művészetének előkelő tartózkodása és fanyarkás zamatja. "
Forrás: Meller Simon
"Stilárisan Ferenczy a plein air naturalizmushoz kapcsolódott, és ez magában foglalta témavilágát. A feszes formák a meg-megvillanó fények hatására fellazulnak, de az impresszionizmus könnyed esetlegességét nem kísértik. A kompozíció, ha nem is a régi értelemben, de egyensúlyteremtő szinten továbbra is szerepet játszik. A nagy reveláció, a természet felfedezése, illetve festői értelmezése az, amit ettől kezdve - ha később bizonyos módosulásokkal is - élete legfőbb feladatának tekint. Felszabadulva Bastien-Lepage hatása alól palettája megszínesedik, és a fénnyel átitatott színek hatására az új képek már megtelnek atmoszférával. Nem sokkal kiérkezése után megfesti egyik első új stílusú képét, a Madárdalt. Az álló formátumú képen erdőben ábrázolja modelljét, a fiatal női figurát, aki kezeivel egy fehér törzsű fának támaszkodva felfelé tekint - a kép címéből tudjuk, hogy egy madár énekét figyeli. Csupán a kép festését megelőző igen sok vázlat árulkodik Ferenczy küzdelméről. Új problémával került szembe, amivel eddig nem kellett számolnia, az ember és természet kapcsolatával. Festővé érése óta itt keresi először a megoldást e sarkalatos kérdésre, és ettől kezdve a megoldás lehetőség szerinti tökélyre fejlesztése válik egyik legfontosabb törekvésévé. A Madárdal ebből a szempontból még csak részleges eredmény. A képhez készült vázlatokból is látszik, mint próbálja a tájban még túlságosan önálló életet élő alakot egyre inkább közelíteni ahhoz a természetlátáshoz, amelyben az erdő fáit, lombjait előadja. A fiatal nő, ha jobban megnézzük és kiszakítjuk a környezetéből, Ferenczynek akár egy szentendrei képén is szerepelhetne, lírai hangulata, az atmoszférával telt környezetből kissé kiütköző, túl konkrét fogalmazása inkább még oda köti. A vörös ruha harsány színe tudatosan támogatja az új stílust; az erdő zöldjével komplementer hatáson alapuló, modern harmóniát teremt."
Forrás: Magyar művészet 1890-1919
Bővebben:
A mű születése
Galéria:
Hung-Art
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése