Ez egy hosszú folyamat.
Néha írtam egy-két bejegyzést november óta, aztán töröltem másnap.
Véglegesen.
Aztán újra összeszedtem magam és a képeket (azokat is alaposan töröltem), és újra közzétettem.
Majd megint töröltem.
Nincs lementve sem.
Ez egy folyamat.
Minden egyes mozzanata.
A túllépéshez.
Így sikerül.
Mint a homokképek.
Vagy a gyerekeknek egy mese, egymás után ugyanaz, míg fel nem dolgozzák a hozzá tartozó érzelmeket.
És mindent töröltem a drive-ról, gmail-ről, az albumokból, amin túlhaladtam és már nem szolgált.
Azzal léptem előre a blogban, hogy visszafelé nagyjából mindent átnéztem, ami hívott.
Módosítottam, piszkozatba tettem vagy véglegesen töröltem.
Ez körülbelül 20-30 bejegyzést érint.
Előre léptem azzal, hogy hátraléptem.
Objektívebben szerettem volna látni a világomat.
Ami nem tetszik, törölni.
Vagy módosítani.
Túllépni,
Fejlődni,
Tisztulni,
Letisztulni.
Amiken keresztülmentem november óta az nagyon ijesztő és fájdalmas volt.
Dec. 31-én arra gondoltam, hogy még ma szeretnék megtenni egy olyan dolgot, amivel túllépek a határaimon.
Hamarabb kerüljek a saját új dimenziómba, mint az év, az idő...
Szeretnék úgy átlépni az újévbe, hogy már ma tettem érte valamit.
És megtettem.
Határátléptem.
Aztán kezdődött az egész elölről.
Jól döntöttem, de nem, de igen, de nem.
De igen. :)
Csak kedves és pozitív emberekkel tartottam a kapcsolatot.
Akik közel állnak hozzám vagy régóta vannak velem.
Köszönök mindenkinek mindent.
Olyan idézeteket gyűjtöttem, amik táplálnak.
Kértem minden területen segítséget.
Olyan tempóban ütemeztem, amit megvalósíthatónak éreztem.
Kaptam elutasítást.
Rosszul esett.
Helyére tettem magamban az élményt, őt minősíti, nem engem.
Máskor nem fordulok hozzá, ha nehézségeim lesznek.
Talán neki nagyobb, több az övé.
Jan. 6. óta könnyebb.
Ahogy élem a fényt.
Lassan, de haladok.
És szívom magamba a levegőt, a fényt, az erőt és az illatokat, amiket választok.
Kiragadott gondolatok, amik fontosak nekem:
Van, aki képes a változásból mint forrásból, isteni kegyelemként erőt meríteni.CsM
A szív egy mágneses szeretet.
NL
Mindenkinek önmagát kell helyrerakni abban a szituációban, ami van a világban.
NL
És örülünk belőle annak, ami szép.
Mert hála Istennek, van bőven ilyen is.
TR
1,
Mert világot akartam látni.
Mert fejlődni szerettem volna.
Mert nem akartam megrekedni ott, ahol voltam.
Mert tudtam, hogy ha ebben előre lépek, akkor másban is előre fogok.
2,
Nem tolom őket magam előtt, hanem dolgozom velük,
kiismerem magam,
szokásokat alakítok ki,
felmérem, hogy nekem mely érvek segítenek és melyek nem.
3,
Nem vagyok türelmetlen, az adott helyzetben nem várok el magamtól többet, mint amire képes vagyok,
nyilván persze a lépcsőfokok meghatározásához elég jó önismeret kell.
Mindaz, amit írtam, nem csak a repülésre igaz.
Sokféle élethelyzetre átültethető ez az út.
Amely valójában magunktól magunkig vezet.
Mert világot akartam látni.
Mert fejlődni szerettem volna.
Mert nem akartam megrekedni ott, ahol voltam.
Mert tudtam, hogy ha ebben előre lépek, akkor másban is előre fogok.
2,
Nem tolom őket magam előtt, hanem dolgozom velük,
kiismerem magam,
szokásokat alakítok ki,
felmérem, hogy nekem mely érvek segítenek és melyek nem.
3,
Nem vagyok türelmetlen, az adott helyzetben nem várok el magamtól többet, mint amire képes vagyok,
nyilván persze a lépcsőfokok meghatározásához elég jó önismeret kell.
Mindaz, amit írtam, nem csak a repülésre igaz.
Sokféle élethelyzetre átültethető ez az út.
Amely valójában magunktól magunkig vezet.
TR
Hát, akkor, repüljünk :)
Ki mennyire engedi magát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése