2011. december 14.

Nyári rajz I.

Gyermekkorom egyik legkedvesebb verse jutott eszembe Nemes Nagy Ágnestől.

és még egy gyermekvers: Szállnak az alkonyi felhők (Weöres Sándor)

Átutazóban töltöttünk el másfél napot egy olyan helyen, ami szülőföldem féltett kincse, és egyben gyermekkorom egyik táborozási helyszíne. 
Megmutatni a félig idevalósi csemetéknek.

Az akkori tábor helyszíne és a mostani szálláshelyünk: Hortobágyi Nemzeti Park Nyugati Fogadó


Másik oldalról:


Majd a panoráma:




Mellette a Patkós csárda fészekalja:


és a csárda tetejéről rájuk leselkedő, lustálkodó:


Az éjszakai szerenádozók egy kis csapata, kamarakórusban:


Nyáréjjeli, csillagnézős séta az aprókkal, pár lépéssel arrébb:


A mihamarabbi viszontlátás reményében


2 megjegyzés: