2010. augusztus 9.

Ovitábor

Nem is sejtettem, hogy egyszer gyermekünk olyan óvodába fog járni, amilyenbe én is szerettem volna ovis lenni valaha. Beszéljenek a képek önmagukért, én meg csak naplószerűen:
Szorgos kezek
és a békapalota...
...tóval, hajóval, boldog békával...
Majd egy kiránduló ganajtúró bogár, másnap
Kerekerdő közepében
"Szerintetek keressük még a sárga jelzést?"
"Anya, most tényleg Meseerdőbe értünk?"
Találkoztunk az erdőben elszánt "bot"gyűjtökkel és harcosokkal,
majd szelíd gombaszedőkkel,
és kedves úton-segítő, ágtartókkal
Nini, egy széles út...
Közben barátság,
és fáradtság bontakozott ki
Van remény
Célegyenes?
Nem. Szedjünk szilvát!
Hurrá, ebéd!!

5 megjegyzés:

  1. Köszi Rita!

    Nagyon örülök az ötletnek.

    VálaszTörlés
  2. Már többször visszatértem, jó végignézni ezeket a képeket! Kedves emlékeket idéznek...

    VálaszTörlés
  3. azt hiszem erre gondoltam, mikor a fönti csendéletek idekerültek.
    kép - jelkép - emlék
    közös emlék lett
    örülök

    VálaszTörlés