Koncepció

„Mi sehol nem hirdetünk, az első perctől kezdve ez az egyik legfontosabb koncepció nálunk. Szerintünk sokkal fontosabb, hogy jót adjunk, és ha valakinek jó élménye van, akkor lehet, hogy 3-4 barátjának is ajánlja a helyet, akik szintén eljönnek. Így nyilván lassabb az építkezés, de sokkal biztosabb. Ezért nálunk egyetlen szempont, hogy mindenki tökéletes élményt kapjon.”

Forrás: itt (kattints a "Tovább olvasok"-ra)

Nagy László: Köd-konda támadt / Táncbéli tánc-szók

Sebő Ferenc

Sebő  - Nagy László

Június és december

 Két olyan hónap, amikor eleve rengeteg a feladat, és az idő előrehaladtával hiába csökkennek a már elvégzettekkel a teendők, jönnek helyette újak, sokszor vaskosabbak.

A 3000 fénykép mellé végre tiszta, patent a fürdőszoba, cserébe 10 másodperc alatt hazavágja egy gyerekbetegség a wc-t, úgy hogy félnapos munkám lesz vele. Mondtam a srácoknak, hogy itthon beavatást nyerhetnek egy fesztiválhangulat mosdóhasználatába. És irány a kert.

Még elöl győzöm a fűnyírást, de a hátsó kertben, ahol a kutyák szanaszét ásnak, már másodjára hívom a fűkaszást idén és kérem, hogy alaposan nézzen a lába elé, ahogy mi is, mert kráternyi gödrök vannak a négylábú kedvencek vakondvadászata után. Tavaly az egész szezont megoldottuk segítség nélkül.

Még egy plusz zenekari fellépés, előtte próbával és teljes dobfelszerelés oda-vissza szállításával kétszer.

Balesetnél szemtanúként, sérült támogatása, míg meg nem érkeznek a tűzoltók, mentők, rendőrség. A látottakról jegyzőkönyv. Igaz, az egyik szervnél ismerős apuka bukkant fel, az egyik fényképezett ovisé. Kölcsönös örömmel fogadtuk egymást. Remélem később is.

Pár napja a hátam meghúztam a sok ide-oda szaladgálástól.
Még egy váratlan kiállítás meghívó egy nagyon kedves, szeretett személytől, mely kihagyhatatlan gesztusértékű. A nagy sietségben zakóztam egyet rollerrel. Ahhoz képest felpattantam és utána már csak itthon nézegettem zúzódásaimat.

Nem feledkeznék meg egy másik fesztiválhangulatról, amivel nyitottuk a szezont: melegvíz hiány a kazán meghibásodása miatt.

Az autómosást pedig a májusi-júniusi eső oldja meg, a szélvédőre Frosch-sal és kefével rásegítek.
Most ennyi jutott eszembe.

Áldás, békesség, szeretet.
Puszi, ölelés.

AIDAN WILLIAMS_Nazaré_Portugalia

Adni - kapni

,,Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni. Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat. Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek. De valaki nem tágít. Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit. S akkor meg kell látnunk, hogy a szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét. Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében."

Simon András: Szeretetközelben

Fotó: Libby G_Texas

Keresek

 Házvezetőnőt vagy -férfit, aki mellett megnövekedett munkamennyiségemet és egyéb gyerekekkel, logisztikával, házzal, kerttel kapcsolatos feladataimat el tudom látni.

Kedves, szorgalmas, őszinte, tisztalelkületű, kreatív, játékos, szabadlélekkel rendelkező nőt vagy férfit.

Fotó: Steph Oels - Benoni, JHB-től keletre, Dél-Afrika

Könnyedség

 

Vimeo: Paul Octavious: The event of a thread

Nagyon-nagyon :)

 

GoPro: Waltz On The Walls Of City Hall

Testnek és Léleknek :)

 Vimeo: Kiskunsági őszapópár cikk és videó

Milyen iránytűt rejt a zsebed?

Mágnestűd egoval, érdekviszonyokkal, hatalomvággyal, anyagi javak felhalmozásával, valaki/k felé való megfelelési kényszerrel van delejezve?
Emberi kapcsolataidat használod? Kihasználod?
Adsz vagy elveszel?
Bárkinek? Bárkitől?

Kis- és nagyközösségeket szeretnél segíteni, támogatni, bennük szeretve lenni, önzetlenül?
Az emberi kapcsolataid a gazdagságod?

Óvod lelkiismereted tisztaságát, ahogy a Földét?

Tiszteled a legkisebb élőlényt is, és a fákat, köveket?

Ha két zsebben az iránytűk mágnesességére tekintünk vagy vonzzák vagy taszítják egymást.

Sok zseb esetén is ugyanez a helyzet.

Kinek mivel és mennyire van tele a zsebe, táskája, zsákja, 

minden egyes tárgy beszél róla.

.

.

.

természet művészet család testvér barátok fény

(munkahelyem)

Sebő-Sebestyén-Szécsi: Úgy néztem

Sebő-Sebestyén-Szécsi: Úgy néztem

Hogyan

Félek, félek, lépek.

Lépek, lépek, félek.

Megállok. Mosolygok.

Félek, félek, lépek.

Lépek, lépek, félek.

Megállok. Mosolygok.

Fotó: Matt & Agnes Hage_Zion

Tiszta szív, józan ész

Egyén szintjén:

"Az öregek, a régiek tudták még, kell, hogy időt szakítsunk magunkra,
önmagunk és az egész teremtett világ megfigyelésére.
Tudtak figyelni,
tudtak várni,
tudtak csendben lenni.
Ismerték minden földi és égi feladat pontos helyét, idejét,
s ha elbizonytalanodtak olykor-olykor, 

vártak
és befelé hallgatóztak."     Schäffer Erzsébet

Közösségi szinten:

Együttérzés és együttműködés egymással.

Szófajként: 

Egyetlen kölcsönös névmásunk van, az egymás szó.

Fotó: Internet, nem találtam szerzőt

Egyszemélyes harc (3 nézőpont/ 3 gondolat)

1. nézőpont/ gondolat:

A csata hajnal 3-4 körül kezdődik.

Mozdul a test, ébred az agy.

Milyen nap van, mikor kell kelni, kit kell kelteni, milyen feladat szükséges reggel, útmutatóra, irányra szorul-e napindításkor valaki.

Átgondolva.

Rendben. Akkor még hány órát alhatok.

Második csata: vissza tudok-e aludni vagy valami felelősség, bánat súlya nyomja-e vállam, befészkelte-e magát a fejembe. 

A.) Nem. Mégis pörög és pörög a tudat. Rendben. Akkor legyen vagy meditáció vagy abba belealvás. Mindkettővel nyerek. Vagy csukott szemmel, mozdulatlanul, a lehető legkisebb energia felhasználással várni a magam adta jelre, kelni kell.

B.) Igen. Rendben. Nyugodj meg, gondold át. Jogos vagy jogtalan. Tedd helyére a dolgot. Lazíts. Meditáció vagy abba belealvás. Mindkettővel nyerek. Vagy csukott szemmel, mozdulatlanul várni a magam adta jelre.

 Reggeli felkelés meggyötörten vagy nyugalommal. Ha a második, sima ügy. Ha első, akkor újabb ütközet, stratégia felállítása. Túlélésre és prioritásokra tagolva. Megfontoltan, fegyelemmel, figyelemmel. Délután értékelés, mehet-e így nap végéig vagy újratervezés. Erő és idő felmérése.

Utolsó összecsapás. Minél fáradtabb vagyok, annál hamarabb csúsznak ki kezeim közül a dolgok. 

Minél hamarabb lezárni előrelépéssel a napot. Legyen béke és nyugalom. Hála.

Ez volt az idő és erő függvénye.

Másik síkon az idő és feladat összehangolása. Az előbbi egzakt, az utóbbi rengeteg. 

Felosztom a feladatokat percesekre, félórásokra, órásokra, félnaposakra, naposakra.

Ezekből dolgozni. 

Van, hogy a leghosszabbakra heteket kell várni, hogy sorra kerüljenek. Nehezebb időszakban hónapokat.

Türelemmel elfogadni...

Harmadik dimenzióban a saját indokolatlan aggodalmaimon és félelmeimen keresztüljutni a haladás érdekében. Tusa majdnem mindennap. Vita magammal csöndben vagy hangosan.

Gyengeségeimet felismerni, szembesülni velük újra és újra, csiszolni magamon.

Mindezeket azután gondoltam át, hogy mi történt 24-én Ukrajnában.

Hogy a szomorúság és tehetetlenség a magamé magam miatt.

Mennyivel nagyobb léptékű és értékű, ha már országokról van szó és nem belső, hanem külső a háború.

Elviselhetetlen és sokkoló.

...

.

.

Fotó: Bruno Moraes: Rio de Janeiro

2. nézőpont/ gondolat:

"Ti azt hiszitek, hogy Oroszország háborúzik Ukrajnával? Bárcsak ennyi lenne! Ezt a háborút egy lélek nélküli lény vívja ellenünk, minden érző ember ellen! Ezt szörnyet nem csak fizikai valójában nem gyűrhetjük le, de olyannyira megfoghatatlan, hogy még nevet sem találtunk, mely kellően nyúlékony volna, hogy minden oldalról lefedhesse. Az olyan jelzők, mint a haszonvágy, kapzsiság, mohóság, csupán fércelt foltok a megnevezhetetlenen; kapitalizmus, világpiac… ugyan, ezek még ujjaknak is rövidek; profit, hitel, kamat… csupán gombok rajta. Kamatozó hitelpénzrendszer… talán ez lehetne a tengernyi csillogó érme, a kitüntetések a zubbonyán. Minden tönkretett család, közösség és nemzet után jár neki egy újabb… és még mindig van hely rajta!

Azt hiszitek, hogy ez a szörnyeteg most Ukrajnában harcol? Azt hiszitek, most tört ki a háború, csak mert végre elég közel van ahhoz, hogy a megszokottat félteni kelljen?
Tudjátok mi történt ma egy afrikai kis faluban? Hány gyerek halt éhen ott csak ma délelőtt? Mármint azok közül, akik túlélték a mészárlást, amit „külföldi tőkéből” gazdagodott önkényurak folytatnak épp kedvtelésből! És Indiában? Irakban hány keresztény anyát öltek ma meg? Mexikóban hány fiút raboltak el? Azt hiszitek, most tört ki a háború?
Most, amikor már megmérgeztünk és felperzseltünk a szörnyetegért majdnem mindent, amit elődeink otthonunkként hívtak? Egy olyan szellem lebeg az emberiség fölött, amely elérhetetlen vágyakat ébreszt mindenhol az emberekben, hitelért cserébe morzsákat ad e vágyképekből, de az ár amit fizetni kell érte, az az örökkön át tartó függés, szolgaság és önfelemésztés. Apránként való lebontása a testnek, a léleknek és a szellemnek is. A szörny felzabál az emberből és a bolygóból is minden nyersanyagot, minden energiát és csillámport böfög fel, újabb adósságokat és újabb függéseket kínál cserébe.
Békét? Békéért imádkoztok? Ti nem a békéért imádkoztok, hanem azért, hogy a csillámport ne verje le semmi a valóságunkról! Hogy ne pukkanjon ki sosem az a szivárványszínű szappanbuborék, amelyikben lebegünk! Hol volt a béke, amikor oltott és oltatlan emberek estek egymásnak pár hete? Hol, amikor a kékek a pirosakat verik, a fekete a fehéret, a fehér a feketét, a nő a férfit és a férfi a nőt, hetero a homot? Milyen békét szeretnétek, amikor mi mindannyian eladtuk a békénket ennek a szörnyetegnek, hogy egy látszatéletet élhessünk?
Nagyszüleink, dédszüleink túléltek háborúkat, túléltek diktatúrákat, túléltek válságokat. Túl, mert egyetlen dolgot a többségük sosem veszített el… az életképességet. Ha lerombolták otthonaikat, puszta kézzel felépítették abból, amit a föld adott. Ha elvesztették az élelmet, akkor is újrateremtették, mert tudták, hogy mit kell tenniük ehhez és életük árán is megtették. Túléltek, mert nem engedték el egymás kezét és Istent, akinek jelenlétét mindenben érezték és éltették. Nem ők voltak szuperhősök, mi vagyunk szuperszerencsétlenek, ha nem vesszük észre, hogy minderre mi is képesek vagyunk!
Tényleg azt hiszitek, hogy csak így lehet élni, mint ahogy az elmúlt pár évtizedben éltünk? Hogy ez a jólét, ez a fejlett világ? Tényleg nem érdekel az ár, amit százszorosan fizetünk mindezért? Az emberi kapcsolatok elvesztése, az érzéketlenség egymás iránt! Hogy engedhetjük, hogy egy élettel teli bolygón emberek éhezzek és gyerekek haljanak szomjan?
Tényleg nem vagyunk többre képesek? Mindazt a tudást, technológiát, amit elértünk nem tudjuk a világ javára fordítani? Mikor fogunk végre össze világtársadalmi szinten, mikor mondjuk ki, hogy elég volt ebből?! Hogy nem halhat meg több ember ennek a szörnyetegnek a játszmáiban! Nem harcra van szükség, hanem kéznyújtásra egymás felé. Hitre, hogy képesek vagyunk egy jobb világot létrehozni, és tettekre, amelyek létre is hozzák." Földi Ádám (néprajz - kulturális antropológia)

3. gondolat, az előző folytatása:

Amit a józan parasztész és a természet követ.

Cikk

István, János és Pál, Katalin

 
Vígszínház a Szent István körútról

Körút vagy Téli hajnal

"Mácsai István (1922-2005)

Fiatal korában a mesterétől (Bernáth Aurél) tanult könnyed, posztnagybányai-greshames ecsetkezeléssel levegős, laza komponálású képeket festett; az 50-es években a szocreál tematikát is így kezelte (Kalocsai pingáló asszonyok, Balettlecke). 

Az 50-es, 60-as évek fordulóján festői felfogása keményebbé, szigorúbbá vált: a hiperrealizmussal rokon, annak az Amerika nyugati parti, szimbolikus elemeket felvonultató változatára emlékeztető, de mégis attól teljesen független „kelet-közép-európai hiperrealizmust”, egy szociografikus tartalmú, de a mágikus varázslatokra is hajlamos festészetet dolgozott ki. Ennek stíluselemei között megtalálhatók a konstruktivizmus eredményei, az alföldi festészet fogásai, a szürrealizmus szabad asszociációi; ugyanakkor nagyon kötött, gondosan kiegyensúlyozott kompozícióra és megfontolt képi tematikára épül. Pesti gang (1965) c. képe visszafogott színekkel naturalistán festett, egy körfolyosós ház lépcsőajtaját ábrázolja, a gang rácsa mögött szomorúan ülő kutyával. A Látomás (1978) c. alkotásán a hódmezővásárhelyi utcán, a földszintes házak között a pocsolyában áll Marguerita Teresia infánsnő, mögötte egy nyíló udvarkapuban festője, Velázquez. 

A 80-as, 90-es években ~ tovább feszíti kompozíciós rendszerét. A képek a függőleges középvonalhoz képest szimmetrikus fölépítésűek, de a két képfél mégsem szimmetrikus, tartalmi vagy formai ellentét feszül közöttük. Téli vadászatán (1988) Brueghel vadászai kutyáikkal a Szent István körút járdájának havában. Az Üröm (1991) címűn, a 10-es országút bal oldalán a korlát mögött néhány KRESZ- és reklámtábla között-fölött jól látszik az erdő, jobboldalt viszont a táblasokaság minden mást eltakar. Ebben az időszakban színskálája a korábbinál még visszafogottabb, majdnem dekoratív. A 90-es évek közepén koloritja élénkebb lesz, sok városrészletet fest közvetlen környezetéről, Újlipótváros utcáiról, hátsó udvarairól, gangjairól (Coca-Cola, 1995; Capriccio c. Carpaccio-persziflázs, 1997). 

Pályafutása alatt nagyszámú, karakteres és kifejező portrét festett."

Szabó György

János és Pál: "Talán még az akkori hangnem is előjött." Interjú

Kati varr (Gáspár Katalin, feleség és anya)

Az album és életrajz

Dicsőség