2022. május 19.
2022. május 12.
2022. május 1.
2022. április 21.
Milyen iránytűt rejt a zsebed?
Mágnestűd egoval, érdekviszonyokkal, hatalomvággyal, anyagi javak felhalmozásával, valaki/k felé való megfelelési kényszerrel van delejezve?
Emberi kapcsolataidat használod? Kihasználod?
Adsz vagy elveszel?
Bárkinek? Bárkitől?
Emberi kapcsolataidat használod? Kihasználod?
Adsz vagy elveszel?
Bárkinek? Bárkitől?
Kis- és nagyközösségeket szeretnél segíteni, támogatni, bennük szeretve lenni, önzetlenül?
Az emberi kapcsolataid a gazdagságod?
Az emberi kapcsolataid a gazdagságod?
Óvod lelkiismereted tisztaságát, ahogy a Földét?
Tiszteled a legkisebb élőlényt is, és a fákat, köveket?
Ha két zsebben az iránytűk mágnesességére tekintünk vagy vonzzák vagy taszítják egymást.
Sok zseb esetén is ugyanez a helyzet.
Kinek mivel és mennyire van tele a zsebe, táskája, zsákja,
minden egyes tárgy beszél róla.
.
.
.
természet művészet család testvér barátok fény
(munkahelyem)
2022. április 5.
2022. március 29.
Hogyan
Félek, félek, lépek.
Lépek, lépek, félek.
Megállok. Mosolygok.
Félek, félek, lépek.
Lépek, lépek, félek.
Megállok. Mosolygok.
Fotó: Matt & Agnes Hage_Zion
2022. március 21.
Tiszta szív, józan ész
Egyén szintjén:
"Az öregek, a régiek tudták még, kell, hogy időt szakítsunk magunkra, önmagunk és az egész teremtett világ megfigyelésére.
Tudtak figyelni,
tudtak várni,
tudtak csendben lenni.
Ismerték minden földi és égi feladat pontos helyét, idejét,
s ha elbizonytalanodtak olykor-olykor,
vártak
és befelé hallgatóztak." Schäffer Erzsébet
Szófajként:
és befelé hallgatóztak." Schäffer Erzsébet
Közösségi szinten:
Együttérzés és együttműködés egymással.
Egyetlen kölcsönös névmásunk van, az egymás szó.
Fotó: Internet, nem találtam szerzőt
2022. március 3.
Egyszemélyes harc (3 nézőpont/ 3 gondolat)
1. nézőpont/ gondolat:
A csata hajnal 3-4 körül kezdődik.Mozdul a test, ébred az agy.
Milyen nap van, mikor kell kelni, kit kell kelteni, milyen feladat szükséges reggel, útmutatóra, irányra szorul-e napindításkor valaki.
Átgondolva.
Rendben. Akkor még hány órát alhatok.
Második csata: vissza tudok-e aludni vagy valami felelősség, bánat súlya nyomja-e vállam, befészkelte-e magát a fejembe.
A.) Nem. Mégis pörög és pörög a tudat. Rendben. Akkor legyen vagy meditáció vagy abba belealvás. Mindkettővel nyerek. Vagy csukott szemmel, mozdulatlanul, a lehető legkisebb energia felhasználással várni a magam adta jelre, kelni kell.
B.) Igen. Rendben. Nyugodj meg, gondold át. Jogos vagy jogtalan. Tedd helyére a dolgot. Lazíts. Meditáció vagy abba belealvás. Mindkettővel nyerek. Vagy csukott szemmel, mozdulatlanul várni a magam adta jelre.
Reggeli felkelés meggyötörten vagy nyugalommal. Ha a második, sima ügy. Ha első, akkor újabb ütközet, stratégia felállítása. Túlélésre és prioritásokra tagolva. Megfontoltan, fegyelemmel, figyelemmel. Délután értékelés, mehet-e így nap végéig vagy újratervezés. Erő és idő felmérése.
Utolsó összecsapás. Minél fáradtabb vagyok, annál hamarabb csúsznak ki kezeim közül a dolgok.
Minél hamarabb lezárni előrelépéssel a napot. Legyen béke és nyugalom. Hála.
Ez volt az idő és erő függvénye.
Másik síkon az idő és feladat összehangolása. Az előbbi egzakt, az utóbbi rengeteg.
Felosztom a feladatokat percesekre, félórásokra, órásokra, félnaposakra, naposakra.
Ezekből dolgozni.
Van, hogy a leghosszabbakra heteket kell várni, hogy sorra kerüljenek. Nehezebb időszakban hónapokat.
Türelemmel elfogadni...
Harmadik dimenzióban a saját indokolatlan aggodalmaimon és félelmeimen keresztüljutni a haladás érdekében. Tusa majdnem mindennap. Vita magammal csöndben vagy hangosan.
Gyengeségeimet felismerni, szembesülni velük újra és újra, csiszolni magamon.
Mindezeket azután gondoltam át, hogy mi történt 24-én Ukrajnában.
Hogy a szomorúság és tehetetlenség a magamé magam miatt.
Mennyivel nagyobb léptékű és értékű, ha már országokról van szó és nem belső, hanem külső a háború.
Elviselhetetlen és sokkoló.
...
.
.
Fotó: Bruno Moraes: Rio de Janeiro
2. nézőpont/ gondolat:
"Ti azt hiszitek, hogy Oroszország háborúzik Ukrajnával? Bárcsak ennyi lenne! Ezt a háborút egy lélek nélküli lény vívja ellenünk, minden érző ember ellen! Ezt szörnyet nem csak fizikai valójában nem gyűrhetjük le, de olyannyira megfoghatatlan, hogy még nevet sem találtunk, mely kellően nyúlékony volna, hogy minden oldalról lefedhesse. Az olyan jelzők, mint a haszonvágy, kapzsiság, mohóság, csupán fércelt foltok a megnevezhetetlenen; kapitalizmus, világpiac… ugyan, ezek még ujjaknak is rövidek; profit, hitel, kamat… csupán gombok rajta. Kamatozó hitelpénzrendszer… talán ez lehetne a tengernyi csillogó érme, a kitüntetések a zubbonyán. Minden tönkretett család, közösség és nemzet után jár neki egy újabb… és még mindig van hely rajta!Azt hiszitek, hogy ez a szörnyeteg most Ukrajnában harcol? Azt hiszitek, most tört ki a háború, csak mert végre elég közel van ahhoz, hogy a megszokottat félteni kelljen?
Tudjátok mi történt ma egy afrikai kis faluban? Hány gyerek halt éhen ott csak ma délelőtt? Mármint azok közül, akik túlélték a mészárlást, amit „külföldi tőkéből” gazdagodott önkényurak folytatnak épp kedvtelésből! És Indiában? Irakban hány keresztény anyát öltek ma meg? Mexikóban hány fiút raboltak el? Azt hiszitek, most tört ki a háború?
Most, amikor már megmérgeztünk és felperzseltünk a szörnyetegért majdnem mindent, amit elődeink otthonunkként hívtak? Egy olyan szellem lebeg az emberiség fölött, amely elérhetetlen vágyakat ébreszt mindenhol az emberekben, hitelért cserébe morzsákat ad e vágyképekből, de az ár amit fizetni kell érte, az az örökkön át tartó függés, szolgaság és önfelemésztés. Apránként való lebontása a testnek, a léleknek és a szellemnek is. A szörny felzabál az emberből és a bolygóból is minden nyersanyagot, minden energiát és csillámport böfög fel, újabb adósságokat és újabb függéseket kínál cserébe.
Békét? Békéért imádkoztok? Ti nem a békéért imádkoztok, hanem azért, hogy a csillámport ne verje le semmi a valóságunkról! Hogy ne pukkanjon ki sosem az a szivárványszínű szappanbuborék, amelyikben lebegünk! Hol volt a béke, amikor oltott és oltatlan emberek estek egymásnak pár hete? Hol, amikor a kékek a pirosakat verik, a fekete a fehéret, a fehér a feketét, a nő a férfit és a férfi a nőt, hetero a homot? Milyen békét szeretnétek, amikor mi mindannyian eladtuk a békénket ennek a szörnyetegnek, hogy egy látszatéletet élhessünk?
Nagyszüleink, dédszüleink túléltek háborúkat, túléltek diktatúrákat, túléltek válságokat. Túl, mert egyetlen dolgot a többségük sosem veszített el… az életképességet. Ha lerombolták otthonaikat, puszta kézzel felépítették abból, amit a föld adott. Ha elvesztették az élelmet, akkor is újrateremtették, mert tudták, hogy mit kell tenniük ehhez és életük árán is megtették. Túléltek, mert nem engedték el egymás kezét és Istent, akinek jelenlétét mindenben érezték és éltették. Nem ők voltak szuperhősök, mi vagyunk szuperszerencsétlenek, ha nem vesszük észre, hogy minderre mi is képesek vagyunk!
Tényleg azt hiszitek, hogy csak így lehet élni, mint ahogy az elmúlt pár évtizedben éltünk? Hogy ez a jólét, ez a fejlett világ? Tényleg nem érdekel az ár, amit százszorosan fizetünk mindezért? Az emberi kapcsolatok elvesztése, az érzéketlenség egymás iránt! Hogy engedhetjük, hogy egy élettel teli bolygón emberek éhezzek és gyerekek haljanak szomjan?
Tényleg nem vagyunk többre képesek? Mindazt a tudást, technológiát, amit elértünk nem tudjuk a világ javára fordítani? Mikor fogunk végre össze világtársadalmi szinten, mikor mondjuk ki, hogy elég volt ebből?! Hogy nem halhat meg több ember ennek a szörnyetegnek a játszmáiban! Nem harcra van szükség, hanem kéznyújtásra egymás felé. Hitre, hogy képesek vagyunk egy jobb világot létrehozni, és tettekre, amelyek létre is hozzák." Földi Ádám (néprajz - kulturális antropológia)
Tudjátok mi történt ma egy afrikai kis faluban? Hány gyerek halt éhen ott csak ma délelőtt? Mármint azok közül, akik túlélték a mészárlást, amit „külföldi tőkéből” gazdagodott önkényurak folytatnak épp kedvtelésből! És Indiában? Irakban hány keresztény anyát öltek ma meg? Mexikóban hány fiút raboltak el? Azt hiszitek, most tört ki a háború?
Most, amikor már megmérgeztünk és felperzseltünk a szörnyetegért majdnem mindent, amit elődeink otthonunkként hívtak? Egy olyan szellem lebeg az emberiség fölött, amely elérhetetlen vágyakat ébreszt mindenhol az emberekben, hitelért cserébe morzsákat ad e vágyképekből, de az ár amit fizetni kell érte, az az örökkön át tartó függés, szolgaság és önfelemésztés. Apránként való lebontása a testnek, a léleknek és a szellemnek is. A szörny felzabál az emberből és a bolygóból is minden nyersanyagot, minden energiát és csillámport böfög fel, újabb adósságokat és újabb függéseket kínál cserébe.
Békét? Békéért imádkoztok? Ti nem a békéért imádkoztok, hanem azért, hogy a csillámport ne verje le semmi a valóságunkról! Hogy ne pukkanjon ki sosem az a szivárványszínű szappanbuborék, amelyikben lebegünk! Hol volt a béke, amikor oltott és oltatlan emberek estek egymásnak pár hete? Hol, amikor a kékek a pirosakat verik, a fekete a fehéret, a fehér a feketét, a nő a férfit és a férfi a nőt, hetero a homot? Milyen békét szeretnétek, amikor mi mindannyian eladtuk a békénket ennek a szörnyetegnek, hogy egy látszatéletet élhessünk?
Nagyszüleink, dédszüleink túléltek háborúkat, túléltek diktatúrákat, túléltek válságokat. Túl, mert egyetlen dolgot a többségük sosem veszített el… az életképességet. Ha lerombolták otthonaikat, puszta kézzel felépítették abból, amit a föld adott. Ha elvesztették az élelmet, akkor is újrateremtették, mert tudták, hogy mit kell tenniük ehhez és életük árán is megtették. Túléltek, mert nem engedték el egymás kezét és Istent, akinek jelenlétét mindenben érezték és éltették. Nem ők voltak szuperhősök, mi vagyunk szuperszerencsétlenek, ha nem vesszük észre, hogy minderre mi is képesek vagyunk!
Tényleg azt hiszitek, hogy csak így lehet élni, mint ahogy az elmúlt pár évtizedben éltünk? Hogy ez a jólét, ez a fejlett világ? Tényleg nem érdekel az ár, amit százszorosan fizetünk mindezért? Az emberi kapcsolatok elvesztése, az érzéketlenség egymás iránt! Hogy engedhetjük, hogy egy élettel teli bolygón emberek éhezzek és gyerekek haljanak szomjan?
Tényleg nem vagyunk többre képesek? Mindazt a tudást, technológiát, amit elértünk nem tudjuk a világ javára fordítani? Mikor fogunk végre össze világtársadalmi szinten, mikor mondjuk ki, hogy elég volt ebből?! Hogy nem halhat meg több ember ennek a szörnyetegnek a játszmáiban! Nem harcra van szükség, hanem kéznyújtásra egymás felé. Hitre, hogy képesek vagyunk egy jobb világot létrehozni, és tettekre, amelyek létre is hozzák." Földi Ádám (néprajz - kulturális antropológia)
3. gondolat, az előző folytatása:
Amit a józan parasztész és a természet követ.
2022. január 6.
István, János és Pál, Katalin
Vígszínház a Szent István körútról
Körút vagy Téli hajnal
"Mácsai István (1922-2005)
Fiatal korában a mesterétől (Bernáth Aurél) tanult könnyed, posztnagybányai-greshames ecsetkezeléssel levegős, laza komponálású képeket festett; az 50-es években a szocreál tematikát is így kezelte (Kalocsai pingáló asszonyok, Balettlecke).
Az 50-es, 60-as évek fordulóján festői felfogása keményebbé, szigorúbbá vált: a hiperrealizmussal rokon, annak az Amerika nyugati parti, szimbolikus elemeket felvonultató változatára emlékeztető, de mégis attól teljesen független „kelet-közép-európai hiperrealizmust”, egy szociografikus tartalmú, de a mágikus varázslatokra is hajlamos festészetet dolgozott ki. Ennek stíluselemei között megtalálhatók a konstruktivizmus eredményei, az alföldi festészet fogásai, a szürrealizmus szabad asszociációi; ugyanakkor nagyon kötött, gondosan kiegyensúlyozott kompozícióra és megfontolt képi tematikára épül. Pesti gang (1965) c. képe visszafogott színekkel naturalistán festett, egy körfolyosós ház lépcsőajtaját ábrázolja, a gang rácsa mögött szomorúan ülő kutyával. A Látomás (1978) c. alkotásán a hódmezővásárhelyi utcán, a földszintes házak között a pocsolyában áll Marguerita Teresia infánsnő, mögötte egy nyíló udvarkapuban festője, Velázquez.
A 80-as, 90-es években ~ tovább feszíti kompozíciós rendszerét. A képek a függőleges középvonalhoz képest szimmetrikus fölépítésűek, de a két képfél mégsem szimmetrikus, tartalmi vagy formai ellentét feszül közöttük. Téli vadászatán (1988) Brueghel vadászai kutyáikkal a Szent István körút járdájának havában. Az Üröm (1991) címűn, a 10-es országút bal oldalán a korlát mögött néhány KRESZ- és reklámtábla között-fölött jól látszik az erdő, jobboldalt viszont a táblasokaság minden mást eltakar. Ebben az időszakban színskálája a korábbinál még visszafogottabb, majdnem dekoratív. A 90-es évek közepén koloritja élénkebb lesz, sok városrészletet fest közvetlen környezetéről, Újlipótváros utcáiról, hátsó udvarairól, gangjairól (Coca-Cola, 1995; Capriccio c. Carpaccio-persziflázs, 1997).
Pályafutása alatt nagyszámú, karakteres és kifejező portrét festett."
Szabó György
2022. január 3.
2021. december 20.
Annyi a szeretet, mint a mesében
Alig tudom elhinni, hogy ez az én valóságom...
Fotó: Ashley Marsto
Odáig jutottam, hogy időm nagy részében olyanokkal vagyok, akikkel szeretek együtt lenni.
Vagy azokkal tartom a kapcsolatot. Munkáimat, főleg a láthatatlanokat, örömmel végzem, mert igyekszem értelemmel és érzelemmel megtölteni. Sokat vagyok egyedül. Nagyon jól esik.
Hajnalban összerakom a napot, prioritásokat állítok. Ha valami napközben változik, igyekszem rugalmasan megoldani. Az időhiány az egyetlen stressztényező. Néha az ostobaság vagy a fáradtság tud még nagyon kizökkenteni. Felismerem. Bocsánatot is tudok kérni.
Fotó: Terra Fondriest
Nagyon szeretek gyerekekkel lenni. Mindegy, hogy kicsik vagy nagyok, sok vagy kevés. Tiszták, őszinték és ahogy megszimatolják rajtam a nyitottságot, örömteli a közös munka vagy együttlét.
A felnőttek közül is hasonlóakkal sikerül jól kapcsolódni. Nagyon szeretem az ilyen gondolkodásúakat.
Szavak nélkül is megértjük egymást. Elég egy tekintet, egy gesztus, egy mondat. Egyetlen pillanatból végtelen lesz, csupa szeretettel telve. Minden a helyén, időben és térben. Se több, se kevesebb.
Fotó: Kelly Musser
Van két közösség, akiknek a vezetői zseniálisak. Profik, emberiek és csupaszív emberek.
Egy ütő tanszaki vizsga felér egy kávéházi hangulattal. A klasszikus hangszereken és témaválasztáson keresztül a metál zenekari feldogozásokon át, a kamarazene nylon szatyorral, mint hangzó anyaggal, minden belefér, igényesen, szépérzékkel telve. Nem is tudom, hogyan lehet félévente így megújulni, gyerekek és felnőttek örömére. Rajtam kívül érzékeli-e valaki a munkában és kreativitásban rejlő zsenialitást. Végtelenül hálás vagyok érte a pedagógusnak, hogy ilyen légkörben tanulhat, fejlődhet a gyerekem.
Azt hiszem kölcsönös a szimpátia.
Fotó: Pyiet Oo Aung
A másik közösséget egy házaspár vezeti. Minden elismerésem az övéké, merthogy a magánélet és a munka összefonódik. Hitelesek. Ha konfliktusuk van, vállalják és belátható időn belül megoldják. A gyerekek szeme láttára.
"Példátlan, lenyűgöző, páratlan, felülmúlhatatlan, kiváló, fantasztikus, lehengerlő, kiemelkedő, elsőrangú, mindent elsöprő, rendkívüli": a zseniális szinonimái.
Táncot oktatnak óvodásoktól középiskolásokig. Profin egyben tartják a produkciókat az utolsó hajtűig, hogy a legapróbb részletet is megemlítsem. A gyerekek lelkét is ismerik, tiszteletben tartják.
Kivételes szakemberek és emberek, akik nyitottak a világra.
Bizalmukat élvezhetem. Ez nagy kegy.
Érzik és tudják, hogy végtelenül szeretem és tisztelem őket.
Fotó: Ivanka Iantcheva
És jöjjenek, akiknek adósa vagyok időben, energiában és munkában. Akik ismerik az emberi képességeimet, minőségemet. Akik előtt meghajolva és mégis emelt fővel járok. Nyíltan vállalva esendőségem, időhiányom, körülményeim. És továbbra is felkérnek munkára, mert tudják ki vagyok legeslegbelül.
Végtelenül hálás vagyok az életemért, a mellettem állókért, akikért nap mint nap szolgálatot teszek bármilyen formában megnyilvánulva.
Áldás és békesség legyen mindnyájunkkal.
Fény és szeretet.
Amen
2021. december 17.
Walk Off The Earth
Walk off the Earth: Ed Sheeran Cover with weird instruments
Hold on to your love
Gang of rhythm
2021. december 15.
Játék, játszma, szabályok
A játékban mindenki nyer és közösen alkotják a szabályokat.
A játszmában mindenki veszít és szerepek alakítják a szabályokat.
A játék könnyed, önfeledt, örömteli, spontán, kreatív.
A játszma feszült, görcsös, manipulatív, fájó és megalázó.
Emberi minőségüket veszítik benne a felek.
Ha erre bármelyikük ráébred, tisztán szállhat ki.
Méltósággal és tartással.
A játszmában mindenki veszít és szerepek alakítják a szabályokat.
A játék könnyed, önfeledt, örömteli, spontán, kreatív.
A játszma feszült, görcsös, manipulatív, fájó és megalázó.
Emberi minőségüket veszítik benne a felek.
Ha erre bármelyikük ráébred, tisztán szállhat ki.
Méltósággal és tartással.
2021. december 12.
Ívek
Átível,
hosszú ívet ír le,
merész ívben,
íveid.
Ív-év.
Mácsai: Kapu
Mácsai: Báthory utca 17.
Mácsai: A bíboros ruhája
2021. december 10.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
