Ezek után egy állati vacsora

"Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával - a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve."
(Ottlik Géza)

Ránk bíztak egy macska családot pár napra etetni. Amellett, hogy üdítő mozi volt őket este nézegetni (reggel többnyire futva), az önfeledt játékukat evés előtt és után, meglepetést is tartogatott.
Egyik este, darabra egyezik a létszám, sürgősen és szuszogva érkezik még valaki. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy Ő érkezik.
Párbeszédüket hallva:
Sün: Hello,megjöttem,mit eszünk?
Macskák: ???

Macskaanya hátrál a vacsoravendég és a tál elől. 

Lehet némi tapasztalata.
Kismacskahát görbül, szőr fel, fújás, felháborodás (jogos) teljes erőből.

Óriásként és megbízott felelősként döntenem kellett.

Elnézést kérve a süntől, elvettem előle a tálat és pár szem száraztápot ajánlottam fel cserébe.

Köszönte szépen, nem kért belőle, és ahogyan érkezett - sürgősen és szuszogva - el is távozott körünkből.

Olyan természetességgel, mint ahogyan érkezett.

Intermezzo lezár.

Ajándék emberek, -percek

A héten bennük volt részem.
Igaz, voltak akik kicsit bepiszkolták a rózsaszín képet, de így is szép lazacos színe lett a hétnek. :)

Áldás, békesség

fotó: ncwlife.com

fotó: flickr.com

A "bízottság" és a "még mindig"-ek

Évenként számot vet az ember legalább egyszer.
Ha szerencsém van, egyszerre érzek meglepődést, megnyugvást és néha hangosan felnevetek.

Mennyivel érettebben, letisztultabban, rutinosabban lehet már élni.

Mennyivel könnyebb helyükre tenni dolgokat, eseményeket, helyzeteket, embereket.

Könnyebb eligazodni, már nem tévedek el olyan gyakran.

Már bátrabban használom az iránytűm.

A szívem.

Plein Air_Tasnádi József

El Zonte Beach, El Salvador, 2011. Csendes-óceán

Egy zen tanítót kérdeztek, honnan lehet tudni, hogy jó úton járunk.

Válaszként az érkezett, hogy nem tévedünk el.

Nagyon megfogott az egyszerűségével, igazságtartalmával, éleslátásával.

Azóta figyelem magam, utam.

Ha útelágazáshoz érek és billeg, rezeg, nincs nyugalomban az iránytűm, 

leülök és várok.

Már nem zavar.

Annyira.

Tudom, hogy ez természetes dolog.

Próbálom több oldalról, megérteni, megérezni, ami még ismeretlen.

Összegyúrok belőle valamit.

Tudatosítom.

Megint várok.

Már nem szeretnék mindent azonnal megoldani.

Nem is tudok.

Vannak még megfejtésre váró rejtélyek, kinyitásra váró ajtók, kapuk, amikhez jelenleg még nincs birtokomban kulcs.

Egyre könnyebben tudom eldönteni, hogy mikor hallgassak és mikor beszéljek.

Mit és mennyit.

Persze tévesztek is.

Újrafogalmazom.

Azt is tiszteletben tartom, ha más hallgat.

Ami ijesztő, hogy még mindig vannak dolgok, amik ismétlődnek.

Hiába a sok munka.

Vagy amik meglepnek, hogy milyen intenzíven élnek még mindig bennem.

Bukta Imre_ Szénabálás romantika eladó

Aztán itt van a feldolgozása a "még mindig"-nek.

Ne bántsam magam érte, csak haladjak benne.

Jelzés.

Inspiráció

30 sikeres magyar 30 alatt.

"TÜRELMETLEN AMBÍCIÓVAL ÍRJÁK ÁT A SZABÁLYOKAT, ÉS AZON DOLGOZNAK, HOGY A ZÖLDEBB, SZABADABB ÉS ELFOGADÓBB VILÁG VÉGRE NE UTÓPIA LEGYEN, HANEM ALAPVETÉS. A LEGSZERETHETŐBB, LEGFRISSEBB forbes-lista."

Bármelyikükről olvasok bővebben, inspirálnak és megerősítenek.
Van remény.
Földnek és 

Embernek.

az Élet szép, Isten jó, a Természet igaz

Enya 60.

Június elején egyik reggel jött a cím.
Téma nélkül, csak esszenciaként.
Májusban foglalkoztatott, hogy születésnapja van.
Sokat hallgattam.
Aztán rájöttem, hogy e két érzés egy tőről fakad.

Ismerek egy nőt, akinek egyik kamasz, vagány fia ezt hallgatta elalvás előtt az egyik fiammal.

Azt a nőt egy angyalnak látom. Évek óta.

Tiszta és ártatlan.

Mint Enya.

és az Enya Művek:

Roma and Nicky Ryan

Roma Ryan írta Enya legtöbb dalának szövegét. 

Férje, Nicky Ryan, Enya zenei producere. 

Pályafutása kezdete óta, 1982 óta dolgoznak vele.
Zenei csoportként az Enya három ember együttműködése: maga Enya.

The Memory Of The Trees

Echoes In Rain

Adiemus

Caribbean Blue

"A világtól elvonultan él egy ódon kastélyban, öt-hat évente ad ki egy lemezt, sosem koncertezik, és az interjúkban nemigen beszél magáról, majdnem csak szakmai kérdésekben nyilatkozik. Azt mondja, ha a zárkózottságát firtatják, hogy nem akar a zene és a közönség közé furakodni: magánéletével nem, dalaival szeretne kiállni a publikum elé. Mentes minden sztárallűrtől, egy kedves, visszafogott, szégyenlős művész, aki a kortárs zene egyik legfényesebb csillaga."

Kurucz Adrienn

Értelem - Értelmetlenség

 "Nyolc- vagy kilencéves voltam, dúlt a világháború, amikor beszállásoltak hozzánk egy nagyon jóképű, kedves orosz katonát, Alekszandert. Hadnagy volt, korábban egyetemre járt. Később egyszer megkérdeztem édesanyámat, milyen fiú is volt ez az Alekszander? Azt mondta, hogy szomorú, mert már elege volt a háborúból. Még azt is hozzáfűzte, hogy szerinte lehetett egy hozzám hasonló kishúga, és őt látta bennem."

Maár Gyula, Törőcsik Mari, 1974, Velem Fotó: Balla Demeter

“Amikor megszületett a lányom, azt akartam, hogy falun is éljen. Ezért abban az évben megvettük a velemi házat a falu közepén. Teréz az első elemit Velemen járta, ott a négy alsó tagozat egy osztályba járt. Aztán felkerültünk Budapestre, és beírattuk a Lisznyai utcai iskolába. Egyszer felhívtak telefonon – mert nekem nem volt szabad bejárnom az iskolába, titkolva volt, hogy én vagyok az anyja –, szóval felhívott a tanítónő, hogy hol volt elsős Teréz? Mondtam, hogy Velemen, ahol együtt járt a négy alsó tagozat. Azt mondta, hogy nemcsak ő ír a legszebben és ő számol a legjobban, hanem a gondolkodásával is kitűnik a többiek közül. Örömmel mondtam el ezt a velemi tanító úrnak.” – mesélte a színésznő.

„Nem akartam örökbe fogadni gyereket. Aztán a Stern magazin címlapján láttam egy képet, egy vietnami kisfiúról. Lelőtték az anyját, az apját, a nagyobb fiútestvérét is hátba lőtték, a pici alóla mászott ki, életben maradt. Gondoltam, őt megkerestetem. De mire megtalálták, már tizenhat éves volt, már nem lehetett elhozni. Aztán váratlanul kaptam a külügyminisztertől egy levelet. Jól ismert, minden előadásomat látta. Akkor már nem engedték az örökbefogadást, de megkérte a vietnami elnököt, hogy tegyenek velem kivételt. Kétezer gyerek volt az árvaházban, és én csak azt kértem, ne nekem kelljen közülük választani. Sont a háború végén egy amerikai börtönben találták, félholtan. Azért kaptam őt, mert senkije sem volt. Itthon csináltattam neki csontrendszeri vizsgálatot, amiből kiderült, úgy hatéves lehet, egyidős a lányommal. Teréz nagyon várta, és mindig jól kijöttek egymással. A fiamnak van egy elbűvölő felesége, akivel az egyetemen ismerkedett össze, Sajgonban. Kimondhatatlan neve van, ezért mi Zsófinak neveztük el. Nagyon tetszik neki, azóta kint is így hívják."

MTI Fotó - Keleti Éva, 1968

"Egyszerűen léteztem, mint ember..."

MTI Fotó- Keleti Éva, 1962, Karcag

MTI Fotó - Arnold Éva, Tisza parton egy próba szünetében

"2015. Azzal, hogy a Körhintát műsorra tűztük a Nemzeti Színházban, megidéztük őt magát. A filmet, a pályakezdést, az első és azonnal világraszóló sikert. Az előadás elején egy pillanatra Törőcsik Mari hangját halljuk, és Soós Imrét: „Repülünk, Mari!” Tisztelgés ez, és jelzése annak, hogy ami volt, ahhoz a következő generációk kapcsolódnak, kötődnek.

De hát Mari ebben a társulatban, köztünk dolgozik! Rendezőként nem hagyott nyugodni, hogy legyen jelen az előadásban. Azt találtam ki, hogy a végén jöjjön be. Már nem az előadás részeként, hanem a tapsban. Sok érvet és ellenérvet felsorakoztattak a kollégáim az ötletre. Mindegyikben volt igazság, és bennem is volt kétely.

A kételyt a közönség oszlatta el. Ahogy az előadás végén Törőcsik Mari belépett a színpadra, a nézőtér felrobbant. Állva tapsolták, ünnepelték őt az emberek. Mert a szívükig hatolt ennek a személyiségnek az ereje. Van valaki, akit lehet szeretni. Akit egy ország szeret. Aki nem megosztó, hanem összetartó személyiség."

.

.

.

"Szeretnék majd elmenni Pélyre vagy bárhová a Tiszához, és egy szál sárga rózsát bedobni, hátha a sodrás Mari után viszi." Színésztárs

Tisza (Törőcsik Mari) - Sugovica (Maár Gyula) - Fekete-tenger (együtt)

Utolsó gondolat, a címhez kapcsolódva:

Kézhez kapott funkciók - Azonosulás - Kétségek - Elszakadás - Lebegés...

...Felkelés

Felkelés (Törőcsik Mari monológja Maár Gyula 1971-es Prés c filmjében)

"Ha soha nem akarod visszaszerezni az elveszett dolgokat, akkor hirtelen szabaddá leszel.

Alkalmassá válsz mindenre.
Nem zavar többé a világ.
Lebegj.
Csak te fogod tudni a titkodat, hogy örök lebegésben csinálsz mindent.
Mindent."

Források:

https://szerelmeszene.hu

https://archivum.mtva.hu

https://index.kultur.hu

Ökológiai lábnyom számítás (Felelősen a Földünkön)

 

Két számláló:

1.) http://www.glia.hu/okolabnyom/index.php

2.) http://www.kothalo.hu/labnyom/index.php

Egy emberre a mai számítások szerint maximum 1,7 hektár terület jutna, azaz ekkora lehetne egy ember ökológiai lábnyoma, ekkora terület jutna az eltartásához. Sajnos ma a legtöbb ember meghaladja ezt az értéket.

Kavicsból partokat

Van két bejegyzésem idén (febr.13. és márc.13.), amit úgy csiszoltam tovább, mint folyó vagy tenger a kavicsokat.
Amíg gömbölyű nem lett.

És ahogy telik az idő, egyre kisebbek, így esszenciálisabbak lesznek.

- A februárihoz egy 20 évvel ezelőtt készült rajzot kerestem fejben egy hónapig, míg szinte bele nem csusszant a kezembe a műhelyben egy gondosan eltett dobozból. 

Van néhány fénykép, rajz, képeslap, levél, tárgy, amik életem egy szakaszát szimbolizálják számomra.

Ezek fontosak, mert a bejárt útra emlékeztetnek.

Amik nélkül nem a mostani én lennék.

Mint egy kavics, amit a folyó vagy tenger csiszol tovább...

- A márciusi pedig olyan számomra, mint egy alkotmány egy ország számára.

Szükséges tovább csiszolni, hogy igazabb, örökérvényűbb  és letisztultabb legyen.

Az is érezhető legyen belőle, hogy minden ember szabadnak születik. 

A félelmet kerüljük, mert elveszítjük vele a szabadságunkat. 

Ezek akár a saját félelmek, akár másoké, amit valamiért kötelességünknek érezzük átvenni, felvenni.

E két bejegyzés csiszolása által kaptam két apró gondolat-kavicsot: 

A félelem pusztít, a fájdalom tanít.

Az előbbit kerülni, az utóbbit felfedezve tudatosítani, majd használatba venni tanításként, kilépve belőle.

A saját világot vetítjük ki a körülöttünk lévő világra.

Egy-egy kavics vagyunk, amik a tenger- vagy folyópartot alkotják.

A látvány magáért beszél mindig.

Rózsaszín part, Bahama-szigetek

Rózsaszín part, Bahama-szigetek

Barlang part, Algarve, Portugália

Üvegpart, Oroszország, Usszuri-öböl

Rejtett part, Marieta-sziget, Mexikó

Világító part, Maldív-szigetek

Óriások útja, Észak-Írország

Katedrálisok partja, Spanyolország

Források:

Üvegpart Oroszországban

Különleges tengerpartok

Törvényeim

A szív súgására figyelni a legfontosabb.

Nap mint nap hálát adni azért, amink van.
Meglátni a hétköznapokban, a pillanatokban a szépet, jót, igazat.
Friss levegőn, természetben lenni, hiszen ott vannak az igazi törvények.
Olyan emberekkel érintkezni tartósan, hosszabb időre, akik hasonlóak.
Inspirálnak, motiválnak és pozitív energia árad belőlük még rosszabb napjaikon is, esetleg kevesebb, de legalább igazabb módon.
A többieket kerülni vagy kevesebb érintkezésre szorítkozni velük.

Nyitott szemmel járni, elesetteket felkarolni, segíteni.

Tévedve bocsánatot kérni.

Áldás, békesség.

Fotó: Fülöp Bálint 

UNICEF - Installáció

1 pad = 1.000.000 gyermek, diák.

168 pad.

https://hvg.hu/elet/20210303_UNICEF_oktatasi_veszhelyzet_van

Nem kávé, hanem menetszél és tea

Az élet vagy én úgy intéztem, hogy autó nélkül töltsek pár hónapot.

Nem először, de most tudatosabban.

Bicikli, vonat, busz, gyalog.

Szerencsére túl nagy távolságokat nem kell rónom jelenleg.

Ha muszáj, heti egyszer kölcsönvehetek egy csereautót a közeli autószerelőtől.

Egyre jobban visszatérhetek a természethez és önmagamhoz, lényegemhez, feladatomhoz.

Nagyon vágytam már rá és nagyon időszerű volt.

Keresem a 20-30 éve letett szálakat, hogy összefonhassam a jelenlegi szálakkal, amelyekkel tovább vagy magasabbra léphetek. Magam és kisebb-, nagyobb közösségem segítésére, támogatására.

Próbálom szűkíteni, minimalizálni, tudatosítani tárgyi, emberi, érzelmi kapcsolataimat, hogy csak a leglényegibb, legigazabb, legtisztább, az esszencia maradjon. Ez mind tanít, emel.

A tanulás néha fáj. Leginkább a felismerés. Olyan, mint egy seb. Gyorsabban gyógyul, ha tiszta, tisztul. Talán így többet és tisztábbat adhatok kisebb-, nagyobb közösségemnek.

A napi hála, ami velem van, még akkor is amikor a padlón vagyok és nem bírok felkelni onnan:

Van fedél a fejem felett, van meleg szoba és étel, víz. Emellett kölcsönös szeretet az otthonunkban, három gyermekemmel, akikkel a családot alkotjuk jelenleg.

Esőben legurulunk az iskolába. 

Hétvégén az álmosságomat a menetszél fújta el az arcomból.

Olyan friss és hideg volt. A térdem fázott a biciklin, hiába volt fedve, de az arcom csupaszon sem. Másfél-két órát voltam bringával. Boltban, aztán újra fel rá, leállva egy másik szomszéd falu határában lévő tavat körülgyalogolni. A horgászok által emelt bódéba beálltam pár percre nézni a szél által fodrozott vizet.

Csönd, béke.

Aztán hazatértem, a testi-lelki meleg fészekbe.

Kipakoltam a biciklikosárból és a hátizsákból tejet, lisztet, kiflit, vajat, túrót, mi még volt.

Forr a víz. Tea. Begyújtás. Tűz.

Tűz, víz, föld, levegő.

Délelőtt.

https://mappatea.com

2001-ben egy grafikus kollégám lerajzolt, amint teával biciklizem.

20 év.
Változott valami?

Nyitás

Egy töltődött lélek nyitásokra is jobban hajlik, mint egy hátráltatott.

Épület: JaimeNavarro

Erőt és kitartást mindenkinek (For Nepal)

"Hősöknek kijáró tisztelettel fogadták Pakisztánban a világ második legmagasabb hegyét megmászó tízfős csoportot. A 8611 méter magas hegyet korábban senki nem tudta megmászni télen, de még nyáron is nehezebb feljutni ide, mint a világ legmagasabb hegyére, a Csomolungmára.

Hegymászókörökben a K2 téli megmászása számított az utolsó nagy kihívásnak.

A tíz nepáli serpából álló profi csoport szombaton érte el a csúcsot. Ők korábban három különböző expedíció tagjaként indultak el, de a mászási nehézségek és a mostoha időjárás miatt végül egyesítették erejüket, és egymást bevárva, közösen jutottak fel a csúcsra.

A csapatból legalább egy mászó, a Nimsdai néven ismer Nirmal Purja pedig pótlólagos oxigén használata nélkül jutott fel, ami ebben a magasságban életveszélyes vállalkozás. De a feljutáshoz hasonlóan a lejutás is nehéz a K2 meredek, kegyetlen oldalán. Az expedíció összes tagja épségben jutott vissza az alaptárborba, az út során senki nem halt meg."

Euronews

https://www.nimsdai.com/k2-winter (Play Film)

https://www.nimsdai.com/six-elements (Play Film)

Ezt minden év elejére

Vakon, bátran, elegánsan, derűvel, ringatva.

0-ról 1-re és 1-ről 0-ra

Zero waste.
Úgy kinn, mint benn.